30193. lajstromszámú szabadalom • Elektromosságszámláló

torziószög és az áramerősség között. A torziónyomaték dinamóméter tűjére gyakorolt forgató nyomatékkal ellenkező irányú, úgy hogy e tű eredeti helyzetébe tér viszsza, mihelyt egyensúly áll be a két erő között. A regisztráló mű tehát az áramerősséggel arányos mértékkel ki fog térni, ha bekapcsoltatik, mihelyt a rúgó torziója kezdetét veszi és ha azt a kezdeti helyzetébe visszatérő dinamómétertű ismét kikapcsolja. Hogy gyakorlati czélokra elegendő pontos elektromosságszámlálót nyer- J jünk, elég, ha perczenként csak egyszerkétszer történik mérés. Az elektromcsságszámláló óraműve, melynek szabályozása vagy inga- vagy órabillegő segélyével történhetik, hajtását tetszőleges hajtóerőtől nyeri például egy billenőfeszítő művel bíró elektromos rúgófölhúzó szerkezettől. A dinamóméter, a fölhúzó szerkezet és az óraműre való átvitelre szolgáló áttevési kerekek nem képezik a találmány tárgyát és ezért nem lettek föltüntetve a mellékelt rajzon, melyen 1. ábra az új elektromosságszámláló lényeges részeinek előlnézetét mutatja, 2. ábra egy ehhez tartozó oldalnézetet ábrázol, 3. ábra a rúgót tűnteti föl, melynek feszültsége a dinamóméter tűjét a nullhelyzetbe állítja vissza, valamint az ezen rúgóval kapcsolatban álló részeket mutatja elölnézetben, végre 4. ábra a készülék egy részének oldalnézete. Az 1. ábrán egy órabillegő mű alkalmazása van föltételezve, melynek hajtása az (a) kerék segélyével történik. A (b) dinamómétertengelyen egy (c) kar van megerősítve, melynek kilengését a (d) ütköző és a (g) peczek határolja (1., 2., 3. ábrák). A mozgás, melyet a dinamóméter végezni képes, ennek folytán csekély. Az (e) rúgó (2. és 3. ábra), mely megfeszítés által, a dinamóméter mozgó tekercsét periodikusan eredeti helyzetébe visszaforgatni van hivatva, egyik végével az (f) tengelyhez (1., 2., 3. ábrák), másik végével pedig a (h) tengelyhez van erősítve, mely mindkét vé-2 — gén csúcsban végződik, és úgy van az (i) állványrész és a készülék mellső födő lapja közé (2., 3., 4. ábrák) ágyazva, hogy a legkisebb erő elég legyen a (h) tengely elforgatására. Ezen szempontból különbözik lényegesen az itt ismertetett elektromosságszámláló az ismert szerkezetűektől, melyeknél a tengely forgó mozgását csak nagyobb erőkifejtés, tehát vagy a járómű, vagy a hirtelen kitáguló rúgó idézheti csak elő. Olyan elrendezés azonban, melynél azon rúgóvég van rögzítve, mely később a torziónak vettetik alá, már elvileg helytelen, miután tudvalevőleg a rugók rugalmas utóhatások és nagyobb hőfok inga d o zá s ü k következtében megváltoznak. A szokásos torzió galvánométereknél az ilyen elrendezés semmit sem árt, mert ezen műszereknél a rúgó nullpontja kézzel könnyen korrigálható, ha a rúgó megváltozott volna. E korrigális elektromosságs7ámlálóknál teljesen ki van zárva, ennek folytán a rúgó, mihelyt a dinamóméter a rúgó másik végére hat, és mielőtt a tulajdonképeni mérés kezdetét veszi, már feszültséget nyer, mely a rúgónak később adott torzióhoz hozzáadódik, illetőleg abból levonódik, miáltal hibák jutnak be a mérésbe, melyek természetszerűleg csekély terheléseknél leginkább érezhetővé válnak. Az egyedüli lehetséges mód, hogy a rúgó ezen zavaró mérés előtti feszültségeit elkerüljük, az itt választott, azaz, hogy a rúgó azon végét, melyen a torzió történik, szabadon mozoghatóan rendezzük el. A rugalmas elváltozások ekkor természetesen ezen szabad rúgóvégen jutnak érvényre, mely mindanynyiszor megfelelően beáll, mihelyt a dinamóméter a másik rúgóvégre hat. A torziónyomaték azonban, melyet a rúgó valamely időpontban kifejt, ennek folytán mindig megfelel a torziószögnek, úgy hogy a regisztráló mű az áramerősséggel pontosan arányos mértékkel előbbre jut, ha bekapcsolása a rúgó torziójának kezdetével és kiiktatása az erők egyensúlyának bekövetkezésével idő tekintetében egybeesik, Kapcsolatban eizel legye^ mind'árt utalva arra, hogy valamely ezen elven alapuló