30193. lajstromszámú szabadalom • Elektromosságszámláló

— 3 elektromosságszámláló szabályos működésére legnagyobb fontossággal bír, hogy az óra szabályozója minden más erőtől lehetőleg mentve maradjon. Minden szabad fékezés elve tudvalevőleg az, hogy az óra szabályozó része lehetőleg függetleníttessék a saját hajtóerejétől, a mi természetesen csak bizonyos fokig teljesíthető. Mindig helytelen tehát az óra osczilláló részének bárminő olyan munkaszolgáltatást tulajdonítani, mely magától az órától távol áll. Az ilyen fajta elektromosságszámlálóknál, melyeknél a rúgó megfeszítésére végre tetemes erőt kell fordítani, az óra szabályozó részét semminemű összefüggésbe sem szabad azzal hozni. A rúgó megfeszítése ne történjék, tehát az óra oszczilláló részéből kiindulva, a mint ez egyik ismert elrendezésnél történt, hanem a hajtóerő vagy valamely egyéb erő által, melyet az óra csupán kiakaszt. Ezen elkülönítés nem csupán az óra járásának szabályosságára, hanem annak biztonságára nézve is föltétlen követelmény, mert a tapasztalat szerint gyakran zavarok következnek be, és az óra megáll, a mi a készüléket gyakorlati szempontból teljesen hasznavehetetlenné teszi, ha az óra legérzékenyebb, azaz oszczilláló része egyéb változó erőket kell hogy legyőzzön. A jelen találmány szerint szerkesztett elektromosságszámlálónál az óra elektromos hajtó ereje veszi át a rúgó megfeszítésének munkáját is. Hogy a rúgó periodikusan mindig ugyanazon mértékben feszíttessék meg, a (h) tengelyen egy (l) peczekkel bíró (k) fogaskerék és vele szemben egy hosszirányában eltolható (n) tengely van elrendezve. Az (n) tengely a készülék hátulsó födő lapjába és az (m) állványrészbe van ágyazva. Mint legfontosabb rész, ezen (n) tengelyre az (r) tárcsa van erősítve és ezen az (s) nyúlvány, melybe egy (t) bevágás van bemetszve és mely lejtős fölületűre van kidolgozva. Az (n) tengelyt az (a al a2 a3) kerekek közvetítésével az óra hajtóműve, forgatja, miközben ez az óra sebességét szabályozza. Az (n) tengelyre továbbá, hogy ezt hosszirányban eltolható vá tegyük, egy (o) peczek van erősítve, mely a (p) rúgó segélyével állandóan a (q) lejtőn csúszik tova. Az (r) tárcsa szélében egy (u) orr (1. ábra) van kiképezve, mely az (n) tengely minden körülforgása alkalmával egyszer az (f) tengelyre erősített (w) emeltyű (v) peczke alá kerül. Ennek folytán a (w) emeltyű ideiglenesen megemelkedik és megakadályozza azután az (f) tengely elforgását. A peczek egy az (f) tengelyen eltolható gyűrűre van erősítve, hogy kellő beállítása által az erre ható dinamóméter emeltyű hosszát változtatni lehessen. Ezen emeltyű hosszához képest, egyébként egyenlő viszonyok között, a műszer érzékenysége különböző kell, hogy legyen és így egy eszköz áll itt rendelkezésünkre, melynek segélyével hitelesítéseknél a műszer állandóit kényelmesen és biztosan szabályozhatjuk. Az (f) tengelyre továbbá egy (x) kar van erősítve, melynek mozgását (y) és (yl) ütközők határolják (2. és 3. ábrák) és melybe a (z) tengely van egy csappal ágyazva. E tengelyre (1) és (2) fogaskerekek vannak erősítve, melyek közül az utóbbi a (3) fofogaskerékkel kapcsolódik. Ezen (3) fogaskerék alkalmas áttevési kerekek közvetítésével a mutató művel áll kapcsolatban. Végre még egy (4) kar van az (f) tengelyen elrendezve, mely egy (5) súllyal van ellátva. E súly azon czélra szolgál, hogy valamennyi erőt, mely a dinamóméter tűjére átvitt forgató nyomatékkal egyenlő irányban hat, kiegyenlítsen, hogy az (f) tengely tényleg vissza is forgattassék, mihelyt a rúgó torziónyomatéka a dinamóméter forgató nyomatékával egyenlővé válik. Az előzőkben ismertetett berendezés működési módjának elmagyarázását kezdjük azon pillanattal, melyben az (o) peczek a (q) lejtő legmagasabb pontjára érkezett és az (n) tengely ennek következtében anynyira hátra tolódott, hogy az (s) nyúlvány (t) bevágása az (l) peczket szabaddá tette. Az (e) rúgó, mely eddig megfeszített állapotban volt, most hirtelen kitágul, miközben a (k) kerék az (0 peczekkel visszaforog. Az ilykép hirtelen fölszabaduló energia