30172. lajstromszámú szabadalom • Köpenysátor

_ 2 — czélszgrűen sarkak segélyével összekap­csolt karból áll. A 4. és 5. ábrák egy ilyen összecsappantható sátortartónak legegysze­rűbb kiviteli alakját szemléltetik. A sátor­tartónak közepénél a sátorrúd, illetőleg a sátortartó támaszának befogadására szol­gáló (h) nyílás van kiképezve (4. és 5. áb­rák). Olyan esetekben, midőn a sátortartók számára a sátorrúdon nincsen egy alkal­mas támkarima kiképezve, az utóbbit az ilyen esetekben szükségessé váló sátortartó támasz helyettesíti. A 4. és 5. ábrán egy ilyen, kiváltképen lőfegyverek csövére föl­illesztendő támasz van bemutatva, mely áll egy a puskacső fölső végét körülvevő (i) tokból, mely fölső végénél hengeralakú, a sátortartónak említett (h) fúratán áthatoló (k) tövisbe megy át, míg középső szakasza a sátortartó alátámasztására szolgáló (m) támfölületet képezi. Azon a helyen,a hova a puskaczélgömb jut, egy hasítékszerű (n) kivágás van létesítve. Ha sátorrúd gyanánt hegymászó bot al­kalmaztatok, akkor a szükséges tartókari­mát a 7—9. ábrákon látható, gyűrűalakú (o) támasz vagy békó képezi, mely össze­zárt állásában vagy elmozgatható (p) ken­gyel segélyével, vagy pedig alkalmas csa­var segélyével rögzíthető. Különben pedig, ha sátorrúd gyanánt hegymászó bot alkal­maztatik, akkor a sátortartó, mint ez a 6. ábrán látható, oly módon is készíthető, hogy annak karjai hosszában haladó, rugalmas oldalakkal bíró (q) hasítékokkal vannak el­látva, mely hasítékok a tartónak a sátor­rúdra való illesztése után az (r) szárnyas csavarok segélyével összeszoríttatnak, mi­közben a (h) fúratban alkalmazott kereszt­bordák a sátorrúdhoz hozzányomulnak és ez által a (c) tartónak lesülyedését megaka­dályozzák. Ha a sátorrúdat sétabottal akarjuk he­lyettesíteni, akkor, mint ez a 10. ábrán látható, a bot fogantyúja képezheti a tartó­támaszt. E czélból szükséges, hogy a fo­gantyú a botról lecsavarható és annak fölső végére, függélyeí ál'ásban fölcsavarolható legyen, mint ez a 10. ábrán pontozott vo­násokkal meg van jelölve. A sátortartó fölvételére szükséges, hengeralakú (k) tö­vis (10. ábra) a bot fogantyújában van el­rendezve és a támasz gyanánt való alkal­mazásnál a szükséges helyzetbe hozatik. Ez, mint a 10. ábrából látható, úgy történik, hogy a belső szakaszánál négyszögletes ke­resztmetszettel bíró (k) tövist a bot fo­gantyújában számára kiképezett, szintén négyszögletű keresztmetszettel bíró fúrat­ból azon helyig kihúzzuk, hol az említett négyszögletű keresztmetszettel bíró fúrat egyszerre körkeresztmetszetű fúratbamegy át s ekkor a tövist 45°-kal elforgatjuk, mi­közben, mint a 10. ábrán látható, három­szögalakú támfölületek állanak elő, melyek a tövist alátámasztják. Ugyanezt a czélt érjük el természetesen akkor is, ha a bot fogantyújában, a tövis négyszögletes vége keresztmetszetének megfelelő, egymással szemben 45°-kal elforgatott két szakaszból álló fúratot képezünk ki. A sátorfödelet, mint a 14. ábrából lát­ható, két, ellenkező irányból egymásra fek­tetett köpeny képezi. Mivel azonban abban az esetben, ha czéljuknak tökéletesen meg­felelnek, akkor a sátorfödél és a köpeny azonos hosszúsággal nem bírhatnak, a meny­nyiben a kifeszített köpeny sátorképzésre egymagában elégtelen, míg ellenben a szük­séges hosszúsággal bíró sátorfödél köpeny­nek alkalmazva, nagyon hosszú lenne, ezért szükséges, hogy a köpeny és a sátorfödél között lévő különbséget megfelelő módon vagy az előbbihez hozzáadhassuk, vagy az utóbbiból elvehessük. A szerint tehát, a mint a tulajdonképeni köpenynek vagy sá­tornak a jelen találmány czélját kell szol­gálnia, a következő kombinácziók hozhatók létre. Az (a) kerek köpeny rendes hosszúság­gal állíttatik elő és a (b) toldatok segélyé­vel egészíttetik ki sátorfödéllé. Ez úgy tör­ténhetik, hogy a (b) toldatok külön dara­bokat képeznek, melyek a sátor előállítása alkalmával a köpeny alsó szélének belső oldalához gomboltatnak, vagy pedig olymó­don. hogy a (b) toldat a köpenyhez hozzá van varrva és fölhajlítva, fölső szélénél a

Next

/
Oldalképek
Tartalom