30172. lajstromszámú szabadalom • Köpenysátor

_ 2 — czélszgrűen sarkak segélyével összekapcsolt karból áll. A 4. és 5. ábrák egy ilyen összecsappantható sátortartónak legegyszerűbb kiviteli alakját szemléltetik. A sátortartónak közepénél a sátorrúd, illetőleg a sátortartó támaszának befogadására szolgáló (h) nyílás van kiképezve (4. és 5. ábrák). Olyan esetekben, midőn a sátortartók számára a sátorrúdon nincsen egy alkalmas támkarima kiképezve, az utóbbit az ilyen esetekben szükségessé váló sátortartó támasz helyettesíti. A 4. és 5. ábrán egy ilyen, kiváltképen lőfegyverek csövére fölillesztendő támasz van bemutatva, mely áll egy a puskacső fölső végét körülvevő (i) tokból, mely fölső végénél hengeralakú, a sátortartónak említett (h) fúratán áthatoló (k) tövisbe megy át, míg középső szakasza a sátortartó alátámasztására szolgáló (m) támfölületet képezi. Azon a helyen,a hova a puskaczélgömb jut, egy hasítékszerű (n) kivágás van létesítve. Ha sátorrúd gyanánt hegymászó bot alkalmaztatok, akkor a szükséges tartókarimát a 7—9. ábrákon látható, gyűrűalakú (o) támasz vagy békó képezi, mely összezárt állásában vagy elmozgatható (p) kengyel segélyével, vagy pedig alkalmas csavar segélyével rögzíthető. Különben pedig, ha sátorrúd gyanánt hegymászó bot alkalmaztatik, akkor a sátortartó, mint ez a 6. ábrán látható, oly módon is készíthető, hogy annak karjai hosszában haladó, rugalmas oldalakkal bíró (q) hasítékokkal vannak ellátva, mely hasítékok a tartónak a sátorrúdra való illesztése után az (r) szárnyas csavarok segélyével összeszoríttatnak, miközben a (h) fúratban alkalmazott keresztbordák a sátorrúdhoz hozzányomulnak és ez által a (c) tartónak lesülyedését megakadályozzák. Ha a sátorrúdat sétabottal akarjuk helyettesíteni, akkor, mint ez a 10. ábrán látható, a bot fogantyúja képezheti a tartótámaszt. E czélból szükséges, hogy a fogantyú a botról lecsavarható és annak fölső végére, függélyeí ál'ásban fölcsavarolható legyen, mint ez a 10. ábrán pontozott vonásokkal meg van jelölve. A sátortartó fölvételére szükséges, hengeralakú (k) tövis (10. ábra) a bot fogantyújában van elrendezve és a támasz gyanánt való alkalmazásnál a szükséges helyzetbe hozatik. Ez, mint a 10. ábrából látható, úgy történik, hogy a belső szakaszánál négyszögletes keresztmetszettel bíró (k) tövist a bot fogantyújában számára kiképezett, szintén négyszögletű keresztmetszettel bíró fúratból azon helyig kihúzzuk, hol az említett négyszögletű keresztmetszettel bíró fúrat egyszerre körkeresztmetszetű fúratbamegy át s ekkor a tövist 45°-kal elforgatjuk, miközben, mint a 10. ábrán látható, háromszögalakú támfölületek állanak elő, melyek a tövist alátámasztják. Ugyanezt a czélt érjük el természetesen akkor is, ha a bot fogantyújában, a tövis négyszögletes vége keresztmetszetének megfelelő, egymással szemben 45°-kal elforgatott két szakaszból álló fúratot képezünk ki. A sátorfödelet, mint a 14. ábrából látható, két, ellenkező irányból egymásra fektetett köpeny képezi. Mivel azonban abban az esetben, ha czéljuknak tökéletesen megfelelnek, akkor a sátorfödél és a köpeny azonos hosszúsággal nem bírhatnak, a menynyiben a kifeszített köpeny sátorképzésre egymagában elégtelen, míg ellenben a szükséges hosszúsággal bíró sátorfödél köpenynek alkalmazva, nagyon hosszú lenne, ezért szükséges, hogy a köpeny és a sátorfödél között lévő különbséget megfelelő módon vagy az előbbihez hozzáadhassuk, vagy az utóbbiból elvehessük. A szerint tehát, a mint a tulajdonképeni köpenynek vagy sátornak a jelen találmány czélját kell szolgálnia, a következő kombinácziók hozhatók létre. Az (a) kerek köpeny rendes hosszúsággal állíttatik elő és a (b) toldatok segélyével egészíttetik ki sátorfödéllé. Ez úgy történhetik, hogy a (b) toldatok külön darabokat képeznek, melyek a sátor előállítása alkalmával a köpeny alsó szélének belső oldalához gomboltatnak, vagy pedig olymódon. hogy a (b) toldat a köpenyhez hozzá van varrva és fölhajlítva, fölső szélénél a