30172. lajstromszámú szabadalom • Köpenysátor

köpeny belső oldalánál fölgomboltatik, miközben mintegy béllést képez. E toldat aztán a sátor előállítása alkalmával egyszerűen legomboltatik. Ha a köpeny a galléros köpenyek általános formájában van kiszabva (19. ábra), akkor az (a) kerek köpeny szerepét a széles (u) gallér veszi át, míg a (v) köpenytest a (b) toldatot helyettesíti. A sátorfödél esetleg egész hosszaságában egy darabból is előállítható, mely aztán köpeny gyanánt alkalmazva, alsó szélénél vagy úszályánál befelé fölhajlíttatik és fölgomboltatik, hol a fölhajlítás ismét vagy alulról, vagy középen történhetik. Az utóbbi esetben az egész köpenyen körülfutó kereszthajtás jön létre. A sátorfödél egyes részeinek egymással való összekapcsolása makkgombok vagy közönséges gombok segélyével történik. E kapcsolások vonalában, valamint azon irányokban, a melyekben a sátorfödél kifeszítése történik, czélszerű a kapcsolást még mindhárom ismertetett elrendezésnél, megfelelő hevederek segélyével megerősíteni, mely hevederek a fővarratok irányában haladnak és természetesen a köpenynek belső oldalán vannak alkalmazva. A köpeny gallérjának alsó részében, melyet a köpeny viselése alkalmával a gallérnak visszahajtott fölső széle letakar, egy bőrrel borított (x) lyuk van kiképezve, mely a köpenynek a sátorrúdon, illetőleg a sátortartó támaszának (k) tövisén váló rögzítésére szolgál. A köpenygallér összeakasztása hurkokkal és makkgombokkal fölszerelt gallérzsinór segélyével történik. A köpenynek további kiállítása mindig j megfelelhet a kivánt czélnak és az ízlésnek. Esetleg ujjak vagy szárnyak, továbbá i csuklya- és derékszalag, valamint zsebek is alkalmazhatók a köpenyen. A rajzokon föltüntetett tömlőalakú (y) toldat a lovasság lőfegyvere fölső végének befogadására szolgál, hogy azt az időjárás viszontagságaival szemben megvédelmezze. A mi a 19. ábrán bemutatott galléros köpenyt illeti, az áll az (u) gallérból, a (w) mellényből és a (v) köpenytestből. Az utóbbi, midőn a galléros köpeny mint ilyen használtatik, a mellényhez van hozzágombolva és a sátorfödél előállítása alkalmával a, mellénytől elkülöníttetik és a gallér alsó szélének belső oldalához gomboltatik hozzá. Mivel a köpenytestnek ebből a czélból megfelelő szélességgel kell bírnia, ennek következtében, a viselés alkalmával, mint az úgynevezett mencsikoff-köpenyeknél szokásos, széles (z) redőkbe hajlíttatik, mely a mellény alsó széléhez makkgombok vagy közönséges gombok segélyével erősíttetik hozzá, míg a keresztcsont környékén egy derékszalag segélyével tartatik össze. A sátor fölállítása a következő módon történik: Mindenekelőtt a sátorfödélnek két félrésze állíttatik elő, és pedig a (b) toldatrésznek, illetőleg a (v) köpenytörzsnek le-, illetőleg egymáshoz gombolása által. Erre a sátorrúd állíttatik föl és erre a (c) sátortartó — esetleg a (d) sátortartó támasz közvetítésével — tolatik rá. Ennek megtörténte után, a gallérzsinór összekapcsolása mellett, a fél sátorfödél oly módon fektettetik a sátortartó fölé, hogy a köpenygallérban kiképezett (x) lyukon a sátorrúd, illetőleg a (d) sátortartó támasz vagy ennek (k) tövise áthatol és a köpenynek vállrésze lehetőleg pontosan a (c) sátortartóra illeszkedik. A sátorállványt ebben a helyzetben, a ráterített köpennyel együtt egy ember fogva tartja, míg a másik ember a sátorfödélnek a talajhoz való erősítését végzi el. E czélból mindenekelőtt a két végüknél hurokkal ellátott és megszabott hosszasággal bíró (f) sátorkötelet az (a) kerek köpeny alsó szélének belső oldalán, vagy esetleg az (u) gallérnak szintén ezen helyén elrendezett makkgombokba akasztatnak be. Erre a sátorkötelek sugárirányban kifeszíttetnek. A kifeszített sátorkötelek a (g) sátorczövekek segélyével azonnal a talajhoz erősíttetnek, mire a (b) toldatnak vagy esetleg a (v) köpenytörzsnek alsó szélénél elrendezett hurkok a megfelelő sátorczövekre tolatnak rá.