30146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-alkoholok és acziditált származékainak előállítására

— 2 — a melyekre súlyt helyezünk, mutatják a reakcziók lefolyását: yCH3 C2 H5 Br. Mg Cl CH2 . CO. CHS nH2 0 C2 H5 . COH CH2.Cl (I-) CH2 Cl 2 C2 H5 Br Mg + Cl CH2 . CO . OC2 H5 -f nH2 0 = C2 H5 . C . OH C2H5 (II.) C6 H5.COH CH3 C6 H5 CO . CH2 Cl + CH3 J Mg Ezen eljárásoknál azonban általában rossz a termelési arány, mivel szabálytalan bonyolult mellékreakcziók léphetnek föl. Ha továbbá a keletkezett klórhydrineket tisztítani akarjuk, úgy még ha ezt vákuumban végezzük is, nem sikerül mindig a reakeziótermék legnagyobb részének bomlását megakadályozni, a mely közben sósav válik szabaddá és egy fekete ragadós kátrányszerű anyag keletkezik. Mindazonáltal megkisérlettük az alant leírandó alkamínek egyik részét a fönti eljárásokkal előállítani, és előállítottuk azokat az alant leírandó eljárással is. Habár az előbbi eljárások egy művelettel többet tartalmaznak, mégis bizonyos esetekben ugyanazon értékkel bírnak, mint az utóbbi eljárás. Egy másik eljárás a halogenhydrinek előállítására abban áll, hogy hypo-jódossavat (Lippmann, Comptes Rendus Ac. Sc. 53, 968) vagy hypo- klórossavat (Carius, Ann. Liebig 126, 197) kötünk aethylensorozatbeli szénhydrogenekhez. Ily módon állította elő Tiffenau a ,CH2 J (IV.) összetételű jodhydrint az által, hogy víz és sárga kénesőoxyd jelenlétében jóddal kezelt methoaethenylbenzol-t (Comptes rendus 134, 845). Ugyanő a III. alattinak megfelelő klórhydrint az által állította elő, hogy methoaethenylbenzol-t hypo klórossav hatá-CH2 Cl ;-f H2 0 = C6H5.C0H (III.) XCH3 sának vetett alá (Comptes-rendus 134, 775). Ezen módszer nem rossz és könnyen alkalmazható, azonban megköveteli, hogy előzőleg az aethylenszénhydrogenek állíttassanak elő, a mi majdnem mindig nehézségekkel jár. Továbbá, ha ezen módszer az aromás sorozatban elég jó eredményeket szolgáltat is, nem így áll ez a zsírsorozatra vonatkozólag, mivel itt a kettős kötés helye majdnem mindig határozatlan, mindenképen pedig ritkán felel meg az CH2 R.C I RÍ képletnek. Mint alább az első példánál föl van említve, könnyű a halogenliydrinekről a megfelelő amino-alkoholokra átmenni oly módon, hogy az előbbieket konczentrált oldatban aminekkel hevítjük, a mennyiben klórhydrinekből indulunk ki, vagy pedig a halogenhydrineket az aminoldatokkal közönséges hőmérsékletnél rázzuk össze, ha jód- vagy bromhydrinek szolgálnak kiindulási vegyületek gyanánt. Itt általánosan ismert eljárásról van szó, melyet új termék előállítására használunk föl. Azonban egészen új eljárást is alkalmazhatunk, mely a halogenhydrinek előállítását fölöslegessé teszi és mely abban áll, hogy az aminoacetonok CO csoportjához egyidejűleg hydrogent és alkylgyököt kötünk. A halogennek aminnal való előzetes helyet-