30146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-alkoholok és acziditált származékainak előállítására

3 — tesítése azon nagy előnnyel jár, hogy mellékreakcziók elkerültetnek, a melyek a halogenhydrinek előállításánál különben föllépnének és a melyek éppen a halogén jelenlétének tulajdonítandók. Az N(CH3

)2 csoport ellenben teljesen semleges. Ha tehát dimethylaminoketont előzőleg vízmentes aetherben föloldott phenylmagnesiumbromidra hagyunk hatni, úgy közvetlenül phenyldimethylaminopropanolt CH3 CH2.N<CH3 C6H5.COH (V.) CH3 nyerünk. Bővebb magyarázat nélkül belátható, hogy ugyanazon eredményre jutunk, ha methylmagnesiumjodidot dimethylaminoacetophenonra hagyunk hatni: CH2 . N/ CH3 C6 H5.CO.GH2 . N /CH3 -f CH3 JMg + nH2 0 = C6 H5. COH CH3 \CH

3 CH3 (VI.) Az ily módon előállított VI. sz. termék megegyezik az V. sz. termékkel és szintén megfelel a dimethylaminnak a IV. és III. alatti anyagokkal képezett reakcziótennékeinek. Ebből tehát látható, hogy így egy általánosan alkalmazható eljárással állunk szemben, mely nagy számú új amino-alkoholnak előállítását teszi lehetővé. Az amino-alkoholok, vagy származékaiknak előállítása nem okoz nehézséget, akár az első eljárásról (amineknek halogenhydrinekre való behatása) vagy a második eljárásról (organikus maguesiumvegyületeknek aminoacetonokkal való reakeziója) van szó. I. példa. Dimethylaminnak és aethylklorbutanolnak (II) reakeziója: CH2. N C2 H5.COH CH3 CH3 C2 H5 összetételű amino-alkoholt eredményez. Zárt térben nyomás alatt körülbelül U0°-ig hevítjük a keveréket, melyben egy molekula klórhydrinre (II) valamivel több, mint egy molekula dimethylamint veszünk, a melyet előzőleg alkalmas oldószerben oldottunk föl. A reakcziótermékből az aminoalkoholt hígított sósavval kilúgozzuk. A savanyú oldatot ezután benzollal kimossuk s nátronlúggal telítjük, a mely a bázist szabaddá teszi Az oldatot ezután dekantáljuk, vagy pedig aetherrel kilúgozzuk, a mely a bázikus alkatrészeket oldva tartalmazza. Végül az aethert elpárologtatjuk és vákuumban desztilláljuk a terméket. Az aethyldimetbylaminobutanol körülbelül 76—79°-nál 23 mm. kénesőoszlop nyomás mellett forr. 11. p é 1 d a. A phenyldiaetbylaminopropanol, mely a következő összetétellel bír yCH2.CH3 ,CH2. N< C6H5.COH CH2.CH3 \jH3 úgy állíttatik elő, hogy a lombikban magnesiumot phenylbromidban föloldunk (Grignard adatai szerint) oly súlyarányban, hogy az előbbinek egy atomja jut az utóbbi egy molekulájára. Az oldás befejezése után, lassan egy molekula, vízmentes aetherben föloldott diaethylaminoacetophenont adagolunk. Mindegyik csöpp csapadékot létesít és az aether fölmelegedését okozza. Kellő keverés után a keveréket állani hagyjuk. A lombik tartalmát 24- óra múlva jéggel és hígított sósavval kezeljük, mely a csapadékot könynyen föloldja. Az eljárást úgy folytatjuk, mint az az 1. példánál van leírva, a mennyiben a bá-