30123. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses ágyú

— 3 -tápláló vezetéket megszakíthatja, mikor az utolsó szolenoid áramköre is megszakad. Hogy a megszakítás lehetőleg gyorsan történhessék, a következő segédberendezést alkalmaztuk. A (4) csatorna belső oldalán egy (28) rúgót alkalmazunk, ennek külső végén egy (29) peczek vagy rúd van alkalmazva, mely a csatorna falán és az ezt körülvevő szolenoidon megy át és a kikapcsoló (30) karjában végződik. Mikor a (3) orr az említett (28) rúgó előtt halad el, a (29) csap a (30) karra szorul és ily módon a kaira oly erős lökést gyakorol, hogy a (27) rúgó a (25) fegyverzetet gyorsan leszakítja. A főáram megszakítására szolgáló berendezés egy más alakja a 6. ábrán látható. Itt a megszakítást a csoport egyik szolénoidjának elmozdulása idézi elő. Az egyik (31) szolenoidot az ágyúcsőben eltolható (32) tartóra szereljük, a tartó elmozdulása az ágyúcső hosszanti tengelye irányában körülbelül 06 mm. vagy két szomszédos szolenoidnál 1-2 mm. lehet. A (33) rúgó a szolenoidot a normális, mellső helyzetében tartja. (34) a szolenoid külső végén alkalmazott orr, (35) az árammegszakító, melynek az orr mögött lefelé nyúló (36) karja és egy másik (37) karja van, erre hat a (38) rúgó, mely az árammegszakítót zárva tartja. Mikor a lövedék mozog és a (31) szolenoidhoz közeledik, a mozgatható szolenoid a rajta átfolyó áram hatása alatt a (33) rúgó fesziilségét legyőzi és hátrafelé mozogva (34) orrával a (36) karba ütközik. A (37) kar ekkor lefelé, a (38) rúgó végére szorul, tehát a (21 22) áramkör megszakad. Természetesen előnyös, ha a szolenoid körül ennek középvonalához szimmetrikusan négy vagy több kikapcsolót alkalmazunk, mert ekkor az áram megszakítása biztosabban megy végbe és a szolenoid egyoldalú ellenállásra nem talál. A főáramkör megszakítására szolgáló berendezés harmadik kiviteli alakja a 7. ábrán látható. Itt magát az ágyúcsövet használjuk, mint fix kontaktust és a fővezeték egyik végével kötjük azt össze, a lövedék képezi a mozgókontaktust, A 7. ábrán (41 42...) rézrudakat jeleznek, melyek az ágyúcső furatában úgy az ágyúcsőtől, mint egymástól szigetelve vannak elrendezve. Az említett rudak száma a szolenoid csoportok számával egyenlő, a rudak az ágyúcső egyik végétől ama csoport ellenkező végéig érnek, melyhez tartoznak és a megfelelő csoport szolenoidjaival, — mint azt megrajzoltuk — az egyik vezeték útján össze vannak kötve ; a fővezetéktől kiinduló másik (210) vezeték az ágyúcsőhöz csatlakozik. A lövedéknek (46) keféi vannak, melyek a (41, 4-2) stb. rudakkal érintkeznek. Látni lehet, hogy eme kefék az áramkört az (1) lövedék, a (10) ágyúcső, (220, 210) vezeték, (20) szolenoid, (41, 42) stb. vezetékrudak közvetítésével zárják, ennek megfelelően a lövedék előre mozgása mérvében a rudakat és az ezekhez tartozó szolenoidokat kikapcsolják. Megjegyzendő, hogy mind a három esetben a főkikapcsoló csak akkor működik, mikor az egyes csoportok szolenoidjai egyenként és egymásután kikapcsolódtak. Ha nem kell az egész ágyúcső összes szolenoldjait bekapcsolni, hanem ha a bekapcsolás részletekben is történhetik, úgy hogy mindig csak néhány, a löveg előtt fekvő szolenoid legyen bekapcsolva, ezt a czélt oly módon érhetjük el, hogy az összes rudakat nem vezetjük az ágyú végéig, hanem csak ama pontig, hol az illető szolenoidcsoportot be kell kapcsolni. Az ágyú méretezésére például a következő eset szolgálhat: 2 tonna súlyú, mintegy 500 kg. nitrogliczerint tartalmazó lövedéknek 300 m. kezdősebeséggel való kilövésére körülbelül 27 m. hosszúságú cső szükséges. Ekkor a lövedék hossza körülbelül 2-7 m., átmérője 0-5 m. lehet. A szolenoidokat négyzetes drótból lehet tekercselni, egy-egy szolenoidnak 720 menete és 15 ohm ellenállása lehet. Mindegyik szolenoid hossza körülbelül 10 mm., magassága (a súgárirányban mért mérete, körülbelül 200 mm. 3000 volt elektromotoros erőnél az összes szolenoidok (körülbelül 3000 szolenoiddal lesz dolgunk) bekapcsolásánál a lövedék keresztmetszeté-