30123. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses ágyú

- 4 — nek egy négyzetczentiméterére ható ei'ő körülbelül 180 kg. fog lenni. A számítás azt igazolja, hogy ha az ágyúból a lövedéket ki akarjuk lőni, az áramkört a kilövés előtt körülbelül egy heted másodpercczel kell zárni. Az ekkor szabaddá tett lövedék az ágyúcsövön körülbelül egy ötöd inásodpercz alatt halad át, tehát a legutolsó szolenoid egyharmad másodperczig van az áram hatásának kitéve. Ha azonban oly szerkezetet alkalmazunk, melynél az összes szolenoid csoportokat nem egyszerre, hanem (pl. a 7. ábra alapján ismertetett berendezés segélyével) egymás után zárjuk, ugyanazon erő kifejtésére csak félakkora áramerősség lesz szükséges, tehát a külső szolenoidok fölhevülése is megfelelően kisebbedik. A leírt kiviteli alaknál oly szolenoidok vannak alkalmazva, melyek csoportonként párhuzamosan vannak kapcsolva és mindegyik csoport a főáramkörrel áll kapcsolatban. Azonban, mint azt már a törzsszabadalomban is jeleztük, lánczolatosan is kapcsolhatjuk a szolenoidokat csoportokká, mikor az egyes csoportokat folytonos drótok képezik ós a lövedék keféi eme csoportok belső meneteit alkotó drótszálakon súrlódnak. A szolenoid egyik végén az áramkörrel van összekötve, másik végén ellenben bekapcsolva nincs. Az áramkör másik sarka az ágyúesőhöz csatlakozik, a kapcsolatot az áramkör két sarka között a lövedék létesíti. Hogy az áram a kellő időben menjen át a szolenoidokon, ezek be nem kapcsolt végeit a lövegcső hátsó végéig vezethetjük, de a csőtől szigeteljük. Mint azt már jeleztük, oly lövedékeket is alkalmazhatunk, melyek lényeges részét ugyancsak szolenoidok képezik, és melynél eme szolenoidokon, míg a lövedék a csövön megy át, áram folyik. Ily lövedékek alkalmazásával a hatás tetemesen fokozható, nevezetesen a mozgatóerő körülbelül tizenhatszor oly nagy lehet, mint a közönséges lágyvas lövedékek esetében. A lövedék szolenoidjaiba az áramot a lövegcső furatában alkalmazott kontaktusrudakon vezethetjük be. A 8. ábra egy ilynemű lövedék sémája és az elektromos kapcsolási elrendezést mutatja. A lövedék az áram megszakítását ép úgy végezheti a lövegcsőben, mint ahogy azt előbb leírtuk, de erre a czélra más szerkezetek is használhatók. A sémán (50) a lövegcső, (51, 52) a kontaktusrudak, melyek a lövegcső egész hoszszán, egymástól és a csőtől szigetelve vannak elrendezve. (53) a lövedék, mely üreges aczéllövedék lehet és robbantó anyaggal van töltve. A lövedék középső részére az (54) szolenoidok vannak szerelve, melyek legelőnyösebben rövid, párhuzamosan kapcsolt elemi szolenoidok lehetnek. Az áram az (51) vezetéktől az (55) gyűrűn az (56) vezetékhez megy, a ezolenoidon át az (57) vezetékhez és az (58) gyűrűn az (52) vezetékhez áramlik. Annak igazolására, hogy a kontaktusokat az (55 és 58) gyűrűkben el lehet helyezni, a 9. ábrán eme gyűrűk egyike metszetben látható. (55) a gyűrű, ennek kerületén egy (60) kontaktusfölület van alkalmazva, mely az (55) gyűrűtesttől szigetelve van és az (51) vezetéken csúszik. A gyűrű fölületén egy gyűrűalakú csatorna és az (55) gyűrű testétől szigetelve egy (61) kontaktusgyűrű van alkalmazva, ez a gyűrű, mint azt a 9. ábrán jeleztük, a (60) kontaktusfölülettel elektromos kapcsolatban áll. A lövedék csatornájának fölületén egy másik gyűrűalakú csatorna és ebben egy (62) kontaktusgyűrű van teljesen hasonló módon, mint a (61) kontaktusgyűrű elhelyezve, a két (62, 61) gyűrű egymással kontaktusban van. Eme (62) gyűrűhöz csatlakozik a vezeték vagy kábel, mellyel az említett szolenoidok párhuzamosan vannak kapcsolva. A szolenoidok szikratünemények föllépte nélkül kapcsolhatók ki, mert a szikrákat a lövedék mozgása által a szolenoidokban indukált áram kioltja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 25985. szánni törzsszabadalomból ismertté vált elektromágneses ágyú egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a szolenoidok egymással párhuzamosan