30121. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó turbinákhoz

gely ágyazásáfa szolgáló (72) külső csapágya van. A turbinatengely végén egy szabályozó van alkalmazva, mely a (74) emelőre (14. ábra) hat. Az emelőnek (76) kenőfejjel ellátott, beállítható (75) ütközője van, a (72) csapágy egy toldatán van ágyazva és egy változtatható hatós hoszszúsággal bíró (77) rúd útján áll a (78) szögemelővel kapcsolatban. Ez ugyancsak a (72) csapágyon van ágyazva és a (79) szeleporsóval megfelelő csukló útján áll kapcsolatban. A szelep a (80) tokban van elhelyezve, a (81) rúgónak pedig az a törekvése, hogy az egyes részeket a megrajzolt helyzetben tartsa és a beállítható (75) ütközőt a szabályozó működő része felé szorítsa. A 9—13. ábrán (82) a szabályozó alap-Lemeze, melynek (83) fúrata van. Ebbe nyúlik bele a turbinatengely vége. Az alaplemezzel egy darabot képeznek ennek egymással átlósan szemben fekvő (84 85) toldatai, melyekre a súlyok ágyazó élei fekszenek. Eme toldatok fölülete ott, hol azokra az ágyazó élek ráfekszenek, edz ve vannak, ezenkívül pedig (86) határoló lemezekkel vannak csavarok segélyével öszszekötve, mely lemezek meggátolják, hogy az ágyazó élek eltolódjanak. A (86) lemezek és az ágyazó élek között azonban van némi köz, úgy hogy ezek bizonyos határon belül eltolódhatnak. A szabályozó súlyok hasítékos hengeres rúdalakúak, melynek mindegyik része egy megfelelő hosszúságú és a (82) alaplemez egy horogalakú toldatába fogódzó késpengealakú (87) toldattal van kapcsolva. A késpenge elég hosszú ahhoz, hogy a horgokkal biztos kapcsolatot létesítsen, végein pedig elég nagy közt hagy, úgy hogy a (86) lemezeken nem súrlódhatik. Mindegyik súlynak egy-egy sugárirányú (88) toldata van, mely a (89) csuklóba nyúlik és pedig oly módon, hogy a (89) csukló egy (90) éle a sugárirányú toldat megfelelő hornyába fogódzzék. A súlyok külső végeibe (91) csavarok vannak becsavarva, melyek meggátolják, hogy a súlyok rugók hatása alatt egymással érintkezzenek. A I (91) csavarok azt is meggátolják, hogy a I (87) késpengék a (84) horgokból kilépjenek. A súlyok (92)-nél föl vannak hasítva, I hogy azok kifelé mozoghassanak, a nélkül, j hogy a csuklókat vagy más részeket igénybe . vennék. A (89) csuklókat vékony, derékszögű négyszögkeresztmetszetű rudak képezik, végeiken hasítékokkal vannak ellátva, melyek i külső falának egy (90) éle van. A szabáj lyozót a mellső oldalán egy (93) korong zárja el, melyen átlósan szemben fekvő | (94) szögletek vannak megerősítve; eme ; szögletek függélyes száraiban kiképezett hornyokba fogódzanak a (95) élek és csa! varok útján vannak a (93) korongon föl-I erősítve, tehát a szükséghez képest kií válthatók, azonban a koronggal egy darab-J ból is készülhetnek. A csuklók és szöglet| vasak legelőnyösebben edzve vannak. A (94) j szögleteket fölerősítő csavarok a (93) koj rong megfelelő (96) kivastagodásain mennek át. A (93) korong középpontján egy kiváltható csap van becsavarva, melynek ! (97) feje a szelepeket mozgató emelő be| állítható (75) csavarjára- fekszik. Hogy a súlyok kifelé való mozgását megj gátoljuk, egy erős, a mozgó részeket kö; rülfogó (98) rúgó van alkalmazva, tehát a súlyok akkor sem repülhetnek kifelé, mikor a szabályozó belsejében az egyik vagy • másik kapcsolórész eltörik. Ha kedvező ered-I ményeket akarunk elérni, a rúgónak tel' jesen ki kell egyenlítve lennie, vagyis végeinek egymással szemben kell feküdniök | és a két vége szűkülő menetek szűkíileté! nek azonos pontokon kell kezdődni. Gon! doskodni kell továbbá arról is, hogy a l rúgó rugalmassága minden pontján azonos ! legyen, végül elkészülte után a rúgót gon-i dosan egyensúlyozni kell, vagyis egyes ' pontjait, hol az szükséges, súlyokkal kell j terhelni. | (82) korong kerületén csavarmenetek-I kel van ellátva és erre a (99) gyűrű van | fölcsavarva, melynek (100) megfeszítő nyí| lásai vannak, úgy hogy a gyűrű forgatásá! val a rúgót a kellő mértékben össze lehet nyomni. A gyűrűnek ezenkívül egy henge-