30121. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó turbinákhoz

gely ágyazásáfa szolgáló (72) külső csap­ágya van. A turbinatengely végén egy sza­bályozó van alkalmazva, mely a (74) eme­lőre (14. ábra) hat. Az emelőnek (76) kenő­fejjel ellátott, beállítható (75) ütközője van, a (72) csapágy egy toldatán van ágyazva és egy változtatható hatós hosz­szúsággal bíró (77) rúd útján áll a (78) szögemelővel kapcsolatban. Ez ugyancsak a (72) csapágyon van ágyazva és a (79) sze­leporsóval megfelelő csukló útján áll kap­csolatban. A szelep a (80) tokban van el­helyezve, a (81) rúgónak pedig az a törek­vése, hogy az egyes részeket a megrajzolt helyzetben tartsa és a beállítható (75) üt­közőt a szabályozó működő része felé szo­rítsa. A 9—13. ábrán (82) a szabályozó alap-Lemeze, melynek (83) fúrata van. Ebbe nyú­lik bele a turbinatengely vége. Az alaple­mezzel egy darabot képeznek ennek egy­mással átlósan szemben fekvő (84 85) tol­datai, melyekre a súlyok ágyazó élei fek­szenek. Eme toldatok fölülete ott, hol azokra az ágyazó élek ráfekszenek, edz ve vannak, ezenkívül pedig (86) határoló le­mezekkel vannak csavarok segélyével ösz­szekötve, mely lemezek meggátolják, hogy az ágyazó élek eltolódjanak. A (86) leme­zek és az ágyazó élek között azonban van némi köz, úgy hogy ezek bizonyos határon belül eltolódhatnak. A szabályozó súlyok hasítékos hengeres rúdalakúak, melynek mindegyik része egy megfelelő hosszúságú és a (82) alaplemez egy horogalakú toldatába fogódzó kés­pengealakú (87) toldattal van kapcsolva. A késpenge elég hosszú ahhoz, hogy a hor­gokkal biztos kapcsolatot létesítsen, vé­gein pedig elég nagy közt hagy, úgy hogy a (86) lemezeken nem súrlódhatik. Mind­egyik súlynak egy-egy sugárirányú (88) toldata van, mely a (89) csuklóba nyúlik és pedig oly módon, hogy a (89) csukló egy (90) éle a sugárirányú toldat megfe­lelő hornyába fogódzzék. A súlyok külső végeibe (91) csavarok vannak becsavarva, melyek meggátolják, hogy a súlyok rugók hatása alatt egymással érintkezzenek. A I (91) csavarok azt is meggátolják, hogy a I (87) késpengék a (84) horgokból kilépje­nek. A súlyok (92)-nél föl vannak hasítva, I hogy azok kifelé mozoghassanak, a nélkül, j hogy a csuklókat vagy más részeket igénybe . vennék. A (89) csuklókat vékony, derékszögű négyszögkeresztmetszetű rudak képezik, vé­geiken hasítékokkal vannak ellátva, melyek i külső falának egy (90) éle van. A szabá­j lyozót a mellső oldalán egy (93) korong zárja el, melyen átlósan szemben fekvő | (94) szögletek vannak megerősítve; eme ; szögletek függélyes száraiban kiképezett hornyokba fogódzanak a (95) élek és csa­! varok útján vannak a (93) korongon föl-I erősítve, tehát a szükséghez képest ki­í válthatók, azonban a koronggal egy darab-J ból is készülhetnek. A csuklók és szöglet­| vasak legelőnyösebben edzve vannak. A (94) j szögleteket fölerősítő csavarok a (93) ko­j rong megfelelő (96) kivastagodásain men­nek át. A (93) korong középpontján egy kiváltható csap van becsavarva, melynek ! (97) feje a szelepeket mozgató emelő be­| állítható (75) csavarjára- fekszik. Hogy a súlyok kifelé való mozgását meg­j gátoljuk, egy erős, a mozgó részeket kö­; rülfogó (98) rúgó van alkalmazva, tehát a súlyok akkor sem repülhetnek kifelé, mi­kor a szabályozó belsejében az egyik vagy • másik kapcsolórész eltörik. Ha kedvező ered-I ményeket akarunk elérni, a rúgónak tel­' jesen ki kell egyenlítve lennie, vagyis vé­geinek egymással szemben kell feküdniök | és a két vége szűkülő menetek szűkíileté­! nek azonos pontokon kell kezdődni. Gon­! doskodni kell továbbá arról is, hogy a l rúgó rugalmassága minden pontján azonos ! legyen, végül elkészülte után a rúgót gon-i dosan egyensúlyozni kell, vagyis egyes ' pontjait, hol az szükséges, súlyokkal kell j terhelni. | (82) korong kerületén csavarmenetek-I kel van ellátva és erre a (99) gyűrű van | fölcsavarva, melynek (100) megfeszítő nyí­| lásai vannak, úgy hogy a gyűrű forgatásá­! val a rúgót a kellő mértékben össze lehet nyomni. A gyűrűnek ezenkívül egy henge-

Next

/
Oldalképek
Tartalom