30104. lajstromszámú szabadalom • Sínfékkel kombinált kerékfék

— 2 -21. ábra az 5. ábra D—D vonala szerint j vett metszet, végül a 22. ábra a kerékfék sarújának távlatos képe. Az 1., 3. és 4. ábrán az egyes részek azon helyzetben láthatók, midőn a fékek meg vannak húzva. A rajzokon az azonos számok mindenütt azonos alkatrészeket jelölnek meg. A rajzokon föltüntetett részletekre vonatkozólag megjegyezzük, hogy (1) a kocsi kerekeit, (2) az oldalgerendákat, (3) pedig az utóbbiak összekötésére szolgáló keresztrudakat jelöli (1., 4. és 5. ábra). A kerekeket a 3. ábrán látható, elmozdítható keretek veszik körül, melyek egy külső (4) és egy belső (5) rúdból vannak összetéve. Az (5) rúdnak a kocsi középső része felé forduló vége a (4) rúd felé közeledik s a két rúd ily módon a kerékféket tartó foglalatot képezi. Az (5) rúdnak a kocsi vége felé néző vége szintén a (4) rúd felé van hajlítva s a két rúd itt a sínféket tartó csap számára képez alkalmas ágyazatot (3. ábra). A kocsialváz átellenes oldalain elrendezett kerékfékeket egy (6) keresztrúdból és (7) tartókból álló járom hordja (5. ábra), mely az alváz (2) oldalgerendáin nyugszik s ezekhez csavarok segélyével van hozzáerősítve. A (6) rúdon, ez utóbbi két végének közelében, (9) talppal bíró (10) keretek foglalnak helyet, (4. és 21. ábra), melyeknek fölső oldalából befelé nyúló (11) nyelvek állanak ki s egy csatornát képeznek, melyen a (6) keresztrúd van áttolva. A (9) talpaknak és a (6) rúdnak egymást födő fúrataiban (12) függesztők vannak elrendezve, melyeknek alsó végein csőalakú, vízszintes (13) csapágyak foglalnak helyet (2. ábra). A csőalakú (13) csapágyakban egy-egy (14j csapszög nyugszik (5. ábra), melyeknek kiálló két végére lefelé függő (15) rudak vannak forgathatólag erősítve. E rudak alsó végei a féket tartó keret (4 5) rúdjainak belső végeit veszik körül (4. és 5. ábra) s azokkal (16) keresztcsapok segélyével vannak öszszekapcsolva, melyek a (4 5) rudaknak és a (15) rudaknak megfelelő fúratain hatolnak keresztül. E (16) függesztő csapok az alább ismertetendő fékemeltyűknek egyik forgáscsapját képezik. Az (5) rudak belső végei és a (4) rudak megfelelő végei alatt a sínfékek (17) tuskói foglalnak helyet (1. ábra), melyeknek mindenike (18) oldallemezekből, fölső (19) öszszekötő kengyelekből, (20) talplemezekből és a (18) oldallapoknak a kerekek felé néző végeit összekötő (21) lemezből áll (12—14. ábrák). A (17) féktuskók belső végeinek alsó és fölső oldalai le vannak rézselve, azon czélból, hogy a kereket ne akadályozzák és egyszersmind a féksarúkat esetleges akadályokon könnyebben átsegíthessék. A (17) féktuskókat a (4 5) rudak belső végeivel (22) kapcsok kötik össze (1. és 4. ábra), melyek (23) csapok segélyével a féktuskókhoz, a (24) csapok segélyével pedig a féket tartó kerethez vannak forgathatólag erősítve. E keret, továbbá a sínfék és az alább leírandó kerékfék működtetésére a (25) fékemeltyű szolgál (1. és 11. ábra), hol mindenik kerethez és az általa tartott sínfékhez egy-egy ilyen emeltyű tartozik (4. ábra) s ez emeltyűk mindegyike a kocsi többi fékemeltyűitől függetlenül is működtethető. A (25) fékemeltyű a (16) függesztő csapra van forgathatóan ágyazva s alsó (26) karja a (17) féktuskó megfelelő fúratain áthatoló (27) csap közvetítésével a (17) féktuskóhoz van szintén forgathatóan kapcsolva (11. ábra). A (17) féktuskó alsó részében harántirányú (28) csatornák vagy bevágások foglalnak helyet, melyek a (30) sínféken kiképezett s vízszintes (31) nyúlványokkal ellátott (29) harántbordákkal kapcsolódnak (12. és 13. ábra). A bordák és (31) nyúlványaik oldalról illeszthetők be a (28) bevágásokba, minek megtörténtével a sarú a féktuskóban az (1) kerék felé mozgattatik, míg csak a (31) nyúlványok a (17) féktuskók (20) talplemezei fölé kerülnek s ily módon a féksarút a féktuskóhoz nem foglalják (12. ábra). Ha a (31) nyúlványok már a féktuskó talplemezeivel kapcsolódnak, a féksarút (32) csapok segélyével rög-