30089. lajstromszámú szabadalom • Talpfafúrógép

beállíthatók legyenek, forgattyúja segélyével elforgattatik. A fúrógép a következő szerkezet segélyével erősíttetik a talpfára a kellő helyzetben: az alaplemezek külső végein egyegy (37) csap körül forgatható (38) kengyel van elrendezve, melynek (39) keresztrúdjában a (42) fogantyúval ellátott (41) emelő (40) forgási pontja fekszik. Ezen emelőkre a (40) forgási pont két oldalán a (43) és (44) pontokban keresztrudak vannak forgathatóan fölfüggesztve, melyek a kengyel két oldalrúdjában vezettetnek s a (41) emelő elforgatása által ellenkező irányokban eltolhatók. A talpfa két oldalán ezen keresztrudak (45 46) horgokkal vannak ellátva, melyek a szerkezet vízszintes helyzetében a talpfát mindkét oldalon körülfogják, úgy hogy ha a szerkezet a talpfán nyugszik, a (41) emelő elforgatása által a talpfába hatolnak s az egész fúrógépet elmozdíthatlan módon rögzítik a talpfán. A fúrási helyzet pontos meghatározása czéljából mindegyik fúró alá egy vízszintes sablon erősíttetik. A (47) sablon a (27) vezető rúd külső végére, a (48) sablon pedig a (4) oszlop külső oldalára van csavarolva (1. ábra). A (27) rúd a (3) oszlopban és a (28) tartóban vezettetik és egy (29) csavarral van meghosszabbítva, melynek elforgatható, azonban a tengely irányában el nem tolható (32) csavaranyája a (.30) és (31) oszlopok között tart a tik, míg a (28) tartó a (7) keretrészben vezettetik és eltolható. A (33) pont körül forgathatóan ágyazott (34) mutató hasítékkal van ellátva, melyben egy a (28) tartóban megerősített szög vezettetik, úgy hogy a mutató a (8) keretrészen megerősített beosztáson a nyomtávolságot, illetve a nyom kiszélesítését tűnteti föl. mely az alaplemezek mindenkori távolságának megfelel. A fúrandó (49 50 51) lyukak a (47 48) sablonokban pontosan elő vannak fúrva (3. ábra) és hasítékok révén vannak egymással összekötve, melyek oly szélesek, hogy a fúrók rajtuk végighaladhatnak. Ezenöszszekötő hasítékok az (50 51) haránthasítékból s az ebbe torkoló (49—52) hosszhasítékból állnak. Ha a fúró épen a (49) lyukban van, (3. ábra), akkor különben helyes beállításnál, a (18) forgattyú elforgatása által (2. ábra) a megfelelő lyuk fúrható a talpfába. Ha ez készen van s a fúró a talpfából kihúzatott, akkor az (5) illetve (6) tartó a hozzátartozó fúrógéppel együtt a (13) forgattyú elforgatása által (1. ábra) oly módon mozdíttatik ki helyzetéből, hogy a fúró a hosszhasítékon végighaladjon és az (50—51) haránthasítékba lépjen. Ha most a (23) illetve (24) forgattyút jobbra vagy balra forgatjuk, akkor a (21), illetve (22) fogaskerék is elforog és a hozzátartozó fogazott rudat eltolja, úgy hogy a fúrógép szintén jobbra vagy balra tolatik és a fúró a sablon (51) vagy (50) lyukába lép. A (13 23 24) forgattyúkon ismeretes szerkezetű kilincspeczkek vannak elrendezve, melyek meghatározott (53 54) kivágásokba vagy (55) lyukakba ugranak be, mihelyt a fúró az eltolás alkalmával a kellő helyzetbe jutott, úgy hogy ezen helyzetet nem kell előbb még keresni vagy lemérni. A gép kezelési módja most már a következő: a gép mindenekelőtt egyenes vagy ékalakú (1 2) alaplemezekkel vagy alátétekkel szereltetik föl, a szerint, a mint a fúrás iránya merőleges vagy ferde, azután pedig olyan (47 48) lyuksablonokkal, a milyenek az előírt fúrásnak megfelelnek. Most a (32) csavaranyát úgy forgatjuk el, hogy a (34) mutató a (36) beosztáson a kellő nyomtávolságot, illetve a nyom kiszélesítését jelezze. Ekkor a gépeta mindkét oldalán nyitott (45 46) szorító szerkezet segélyével a fúrandó talpfán a kellő helyzetbe hozzuk s a gép két oldalán elrendezett (41) szorító emelők segélyével a talpfán rögzítjük. A (13) forgattyú elforgatása által a fúró a (49) lyukba hozatik és mihelyt a forgattyú rúgója a megfelelő rovátkába vagy bevágásba becsappant, a fúrás a (18) forgattyú elforgatása által (2. ábra) végrehajtható. Ennek megtörténtével a fúrót a fából kihúzzuk s a megfelelő (13) forgattyút úgy forgatjuk