29881. lajstromszámú szabadalom • Röpülő készülék

A mint az 1. ábrában látható, az alumíniumból készült (1) ballonnak legmélyebb pontján körülbelül 1 kg. súlyú nehezék van elrendezve, mely a (2) tőlemez oldalaihoz forrasztott két (3) lemezből ál'. Ezen nehezék következtében az egész készülék az alúl lévő súlypont körül himbálódzik, miközben a röp- és hordfölületek és a vitorlák működésben vannak. A ballon elől a (4) élben végződik, mely a (2) tőlemezzel az (5) csúcsban egyesül. A ballonnak fölső oldala hordfölületté van kiképezve, melynek mélyítésében a röpülő személynek a röpülés munkájához hozzá nem járuló testrésze, vagyis a mellnek a mellcsonttól a lágyékig terjedő része puha alátétre talál. A ballon oldalain a (6, 6' és 7, 7') fülek vannak kiképezve, melyekbe a szijak vannak beerősítve, melyek segélyével a ballont a karok alatt és a csipők fölött a testhez csatoljuk. A röp- és hordfölületek és a vitorlák a két (8, 8) karszárny (4. ábra) a (9) lábszárfölület, a (10, 10) lábszárnyak, a (11) fejvitorla és az oldalas (12, 12) vitorlák által képeztetnek. A karszárnyak a (13) fölkarhüvelyből (5. ábra) a (14) alkarhüvelyből, a (15) tenyérlemezből és a (16, 17, 18, 19, 20) szárnybordákból állanak. A hüvelyek és a tenyérlemezek ruganyos aczélból vannak készítve. A (13 és 14) hüvelyek ill. a (14) hüvely és a (15) lemez közötti összeköttetés a könyököt és csuklót körül fogó, oldalt nyitott (21) ill. (22) bordadarabok segélyével történik. A (16) szárnyborda a tenyérlemezen mozdulatlan, mig a (17, 18 .... 20) bordák a föl- és alkarhüvelyen a megerősítési pont körül forgathatók. A hüvelyek mellső oldalán a kiszögelő (23) aczélrúgók vannak elrendezve, melyek a karoknak röpmozgása közben a levegő átszelésére szolgálnak. A (13) fölkarhüvelynek a vállhoz érő része a korongálakú (24) lappá van kiképezve, mely a szíjakkal a vállra erősített, fémből készült (26) villaborítóval (6. ábra) a (25) szíjcsuklók segélyével mozgathatóan van összekötve. A kart befogadó hüvelynek összeérő széleit a (27) rögzítők (7. ábra) segélyével fölbonthatóan kötjük össze egymással. A fölső hüvelyrész fölfelé van hajlítva és a (19 és 20) röpbordák számára szolgáló (28 és 29) vezetékhasítékokkal ellátva. A vitorlavásznat, melynek a súrlódásnak erősebben alávetett részei czélszerűen bevarrt bőrdarabokkal van« nak erősbítve, a (23) rúgókig nyújtjuk meg és ezeknek (30) végeihez erősítjük. Az alkarhüvely (8., 9. és 10. ábrák) hasonlóan van megszerkesztve, mint a fölkarhüvely, azzal a különbséggel, hogy a hüvely összeérő széleinek rögzítő szerkezete akként működik, hogy az alkarnak oldalas bevezetésekor a hüvely önműködően szétnyílik és aztán ismét csukódik, anélkül, hogy ehhez a kezet segítségül kellene venni. Ezenkívül a hüvely egy a kézcsukló közelében elrendezett gombnak a másik kéz által való megnyomása által szétnyitható, mire az alkar a hüvelyből nehézség nélkül kihúzható. A mint ugyanis a 8. ábrából látható, mely az alkarhüvelynek nézetét láttatja, a hüvelyszéleknek a 10. ábra 8—8 vonala szerinti elmetszése után, a (31 és 32) élek mentén fölhasított alkarhüvely a (33) vezetékekben csúsztatható (34-) retesszel van ellátva, melynek egyik vége a hüvelyvéghez hozzáilleszkedő és (35) csap körül forgatható (36) emeltyűvel áll kapcsolatban, másik végén ellenben a (37) foghoz hozzáfekvő (38) rúgó hatása alatt áll, mely a reteszt a záró helyzetben tartja, a mikor is a három (30) horog a ruganyos, fölhajlított (31) hüvelyperem mögé csappan. A fölső és alsó hüvelyszélek peremei az alkarnak könnyű becsúsztathatása czéljából kifelé divergálnak, a mint a 9. és 10. ábrákból látható; az alsó hüvelyszél a (40) csukló körül forgatható és a (41) rúgó hatása alatt áll. A karnak a hüvelyből való kihúzása czéljából a másik kéz hüvelykujjával a (36) emeltyűnek (42) végét előrenyomjuk, miközben mutatóujj unkát a (43) kengyelhez támasztjuk; ezáltal a záróreteszt és ezzel együtt a (39) horgokat visszatoljuk, mire a