29881. lajstromszámú szabadalom • Röpülő készülék

kart a szétnyíló hüvelyből jobbra kitolhatjuk. A karnak a hüvelybe való betolásánál az alsó hüvelyszél a kar nyomása folytán a (40) csukló körül elforog, miáltal a (44) kikapcsoló kar oldalaival a (39) horognak domború (45) föliiletére nyomást gyakorolván, a reteszt visszanyomja és ezáltal a hüvely szétnyitását lehetővé teszi. A (15) tenyérlemez (11. és 12. ábrák) egy a kézfejet körülfogó vékony lemezből vau hajlítva és a rögzített (16) bordát, továbbá a (46) fogantyút hordja, mely a derékszögalakú (47) liasítékokban vezetődik és melynek hasábalakúan megvastagított végei a (48) csapágyakban nyugszanak, melyekhez a (49) vezetékhüvelyek csatlakoznak. A jobboldali tányérlemeznek a hüvelykujj felőli oldalán az (50) horog, a baloldali tenyérlemeznek a hüvelykujj felüli oldalán pedig az (51) gyűrű (14. ábra) van elrendezve ; a (49) vezetékhüvelyek a jobboldali lemezen a (48) csapágyak fölött, a baloldali lemezen pedig a csapágyak alatt vannak elrendezve, vagyis más szavakkal a (17) luisíiékok az előbbi lemezen fölfelé, az utóbbinál pedig lefelé képezik a derékszöget. A (48) csapágyak a fogantyú behelyezése után az (52) csap körül forgatható (53) rúgók által zárhatók. A tenyérlemez, épen úgy mint a föl- és alkarhüvely, vékony (23) rúgókkal van ellátva. Ha kezünket szabaddá akarjuk tenni, akkor az (50) horgot az (51) gyűrűbe (14. ábra) akasztjuk, mely állásban az az (54) rúgó által rögzíttetik. A jobb kéznek fölfelé, a balkéznek lefelé való folytatólagos nyomása által a jobb fogantyú a fölső, a b.il fogantyú pedig az alúl lévő oldalas vezetékbe jut, mely állásban azok a tenyérlemezek sülyesztésekor kicsúsznak, mire kezeinket kihúzhatjuk. Az alkarhüvelyek kinyitása után az alkarok is szabaddá válnak, mire mindkét kézzel együttesen más munkát végezhetünk. A kevéssé meghajlított röpbordák (15. ábra) vékony aczélrudakból állanak és több ponton (55) hüvelyek segélyével vannak merevítve; a végeken alkalmazott hüvelyek 1 az (55) gyűrűket hordják, melyeken zsinórokat (húrokat) fűzünk át és a gyűrűk mindkét oldalán összekötözünk. Ezen zsinórok, melyek a vitorlavászonba bevarratnak, a szárnyak szegélyét alkotják; (57) a bordának és az ehhez erősített vászonnak harántmetszetét láttatja. A (9) lábszárfölületet (4. ábra) a nadrághoz erősített szíjak segélyével a (g, h, i, k, 1, m) vonal mentén és a (10) lábszárnyak belső (60) bordái mentén erősítjük meg. A lábszárnyak (16. és 17. ábrák) a czipőtalphoz erősített (58) fémtalpból állanak, melyen az (59) bordák vannak rögzítve, míg a (60, 61) bordák a (62) ill. (63) csapok körül forgathatóan vannak megerősítve. Ez utóbbi bordák a fémtalpon erősített (64) vezetéksodrony (17. ábra) által támasztatnak meg, mely azoknak kifelé való mozgását határolja. Ha a lábszárak nincsenek egészen szétterpesztve, akkor ezen bordák a középső rögzített borda felé lengenek. A (12) oldalvitorla (18. ábra) az (n, o) vonal mentén (p)-ig a feszesen készített nadrághoz van erősítve, és pedig ugyanoly módon mint a már leírt lábszárfölület; a (p)-ről, vagyis a lábhegytől (q)-ig az oldalvitorla a középső (59) bordához van erősítve, (q)-tól (n)-ig pedig egy erős zsinórhoz. Kinyújtott lábszárnál és visszafelé nyújtott lábnál az említett zsinór és az oldalvitorla ki van feszítve. Az úgynevezett madárrész (19—21. ábrák) az aluminiumb 1 vagy olajfestékkel bevont papirmachéből készült (64) fejből és (65) nyakból, mely sapka módjára a fejre illesztendő, és a (66) fej vitorlából áll. A (67) csőrtől a meghajlított, divergáló (68, 69, 70) aczélrúgók nyúlnak hátrafelé, melyek középső részükön és hátsó végükön a befelé hajlított (71 és 72) rúgók által vannak egymással összekötve; az akként keletkező gömbháromszöget vászonnal vonjuk be A (65) nyak, melynek harántmetszete a 20 ábrában látható, az oldalas (73) nyílásokkal bír. Ezen madarrésznek a ft-jen való biztos megtartására a nyak a (74) bőrdarabbal van ellátva, mely a fej szabad mozgását