29836. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vonatbiztosító berendezés
mindegyikében áramcsökkenés következik , be és így mindkét vonat megáll. Hogy a kikapcsoló szerkezeteket csekély áram-ingadozásoknál is eléggé érzékenyekké tehessük, szükséges, hogy egy-egy részvezeték egész hosszára megközelítőleg ugyanazon árammennyiség jusson a vonat kikapcsoló szerkezetéből. Ezt azonban, a részvezetéknek az áramforrástól való távolság növekedésével növekedő ellenállása lehetetlenné tenné, ha ezen ellenállás az áram vezeték összellenállásának jelentékeny részét képezné. Szükséges ennélfogva, hogy az áramforrás közelében külön (b) kiegyenlítő ellenállást iktassunk be a részvezetékbe, mellyel szemben maga a részvezeték ellenállása jelentéktelen legyen. E rendszernek veszélyes pontja a részvezetékek szigetelő helyein van. E helyeken ugyanis két vonat találkozhatik egymással anélkül, hogy azok egy és ugyanazon részvezetéken lennének. Ennek elkerülésére a részvezetékeket a szigetelő helyeken egymást átlapolva kell elrendezni. Ha már most két vonat egy ilyen két-vezetékes vonalszakaszon egymással találkoznék, nem következnék be a két vonat relaisben uralkodó normális áramerősséghez képest az áramerősség csökkentése. miutána két vezeték együtt két vonat számára vezetne normális erősségű áramot. Ezért a jelen találmány értelmében az átlapolási helyek előtt egy (e), illetőleg (d) fojtó ellenállás van bekapcsolva, mely az egymást átlapoló (5), illetőleg (7) vezetékágakban az áramerősséget csökkenti, úgy hogy a kettő eg} ütt szolgáltat normális erősségű áramot. Az áramerősség csökkenése azonban egyéb módon is létre hozható, ugyanis: az áramvezetéket mindegyik sínnél több drótból képezzük és két részvezeték határán e drótok számát annyira csökkentjük, hogy a két visszavezető fönnmaradó drótjai együtt a normális erősségű áramot szolgáltassák. Ennek következtében a vonat, mely a kettős vezetékű helyen halad tova, normális erősségű áramot nyer, ha pedig egy második vonat is jön e helyre, akkor mindkét vonat a normális erősségű áramnak csak tört-részével tápláltatik és így a figyelmeztető jelzés vagy a fék működésbe jön. A két-vezetékes vonalszakasz legkisebb szükséges hossza kétszerese azon távolságnak, mely a vonat fékezéséhez szükséges. A legkedvezőtlenebb esetben ugyanis két vonat úgy haladhat egymással szemközt, hogy azok ugyanazon pillanatban érnek a kétvezetékes vonalszakasz elejére és csak akkor nyernek figyelmeztető jelzést. A két vonat közt fekvő szakasz hossza ekkor elegendő kell hogy legyen mindkét vonal fékezéséhez. Ugyanezen rendszer két egy-vágány ú vasút keresztezési helyére úgy alkalmazható, hogy a keresztező vágányból a másikba a vonalszakasz-vezetékekből kiágazásokat vezetünk, melyek szintén fojtott áramot vezetnek. A 2. ábrán jobbról és balról két blokkállomás van föltüntetve, melyekből az (1) és (2) szakaszvezetékek indulnak ki. (9) és (10)-nél, illetőleg (21) és (22)-nél két fékezésnek megfelelő távolság van. A keresztezési pont előtt a szakaszvezetékek szétágaznak, úgy hogy az egyik (12), illetőleg (13) vezeték a föld alatt, vagy egyéb módon szigetelve, oldalt vezettetik tova. A másik (211 ) illetőleg (14) vezeték egy-egy (d) fojtó tekercs beiktatásával a vágány mentén halad tova a kontaktusvezeték folytatása gyanánt. A (211 ) és (14) vezetékekből a keresztező vágányba az átlapoló (15) ós (16) vezetékek ágaznak el. Epúgy a keresztvágánj' részvezetékeiből (91 101 ), illetőleg (23 24)-nél két-két vezeték indul ki, az egyik (18), illetőleg (19) oldalt, a másik (17), illetőleg (20) a kontaktus-vezeték folytatása gyanánt és ezen utóbbiakból ismét (26) és (27) kiágazások vezetnek a (171 ) és (20) kapcsolatok közvetítésével az első vágányba. Ily módon a keresztezési ponton a kontaktus-vezeték ismét két drótból van összetéve, melyek együtt a normális erősségű áramot vezetik, itt azonban, úgy hogy nem csak két, ugyanazon vágányon haladó vonat, hanem az egymást keresztező vágányokon haladó két vonat is figyelmeztetve lesz egymáshoz való
