29826. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet légpárnás kerékabroncsok védőburkolatának megerősítésére

4., 5. és 6. ábrákon karima nélküli gyűrű- ^ részek összeillesztése látható, háromféle né- l zetben, a 7. és 8. ábrán a gyűrű föltevésére és levételére szolgáló szerszám szerkezete és használati módja van föltüntetve, a 9. ábra az egymásba kapcsolódó gyűrű végek egy módosított kivitelét, továbbá a motorkocsik kerekeinél alkalmazható, nagy keresztmetszetű gyűrűknek kellő hajlékonyságot kölcsönző valamint a kerület hosszát szabályozó szerkezetet mutatja,mely a gyűrűnek különböző vastagságú védőpalástoknál való alkalmazását teszi lehetővé, végül a 10. ábra az összefoglalásnak egy módosított foganatosítását tünteti föl. A találmány lényegének megismertetése végett czélszerű lesz a föntidézett 16820. sz. szabadalomra rövid visszapillantást vetni, melyben a légpárna védőburkolatának az 1. ábrán föltüntetett (a) keréktalphoz hasonló keresztmetszetű keréktalpon való megerősítése van leírva. A (C) védőburkolat megvastagított (b, b) szélei a keréktalpban kiképezett hornyokba voltak helyezve s a kerék mindkét oldalán elrendezett köralakú (d) gyűrűk által tartattak meg helyükön, ahol ezen gyűrűk oly keresztmetszettel bírtak, hogy a kerék középsíkja felé eső (dl) gyűrűrész átmérője nagyobb volt, mint a távolabb eső (d2) rész átmérője, úgy hogy a (dl, d2) föliilet kúpalakkal bírt. E berendezés következtében a légpárna fölfúvása alkalmával a védőpalást megvastagított szélei gyűrűkre nyomást fejtettek ki, úgy hogy a gyűrűk a kerék középsíkja felé szoríttattak s ily módon helyzetükben kellő biztossággal rögzíttettek. Hogy azonban a folytonos gyűrű fölilleszthető legyen, e berendezésnél a (dl) rész átmérőjének nem volt szabad nagyobbnak lennie a védőpalást (e) részének átmérőjénél, minek következtében a gyűrű rögzítő hatása csak a gyűrű pontos illeszkedése esetén volt eredményes, ami viszont a gyűrű betevését és eltávolítását tette nehézzé. A jelen találmány értelmében a gyűrű több darabból van Összetéve, úgy hogy tekintettel annak bizonyos fokú rugalmasságára, a gyűrű átmérője ideiglenesen kisebbé tehető, amennyiben az összeillesztendő végek egymásra fektethetők, minek következtében a gyűrű is könnyebben helyére illeszthető s annak megtörténtével ismét eredeti átmérőjének megfelelő nagyságára terjeszkedik ki. Ezen újítás következtében a kúp (dl) széle nagyobb átmérővel képezhető ki, mint a védőpalást (e) része, sőt a gyűrű kerületének legnagyobb része egy kiálló (d3) karimával is ellátható, mely a védőpalást megvastagított széle mögé tolatik, úgy hogy a gyűrű és kerékabroncs szilárdan tartatnak helyükön, amennyiben egyik a másikat az abroncs fölfúvásától függetlenül biztosítja. A gyűrű összekapcsolandó végei úgy vannak kiképezve, hogy a tangencziális irányban reájuk ható erők a gyűrűvégeket összetartják s úgy a kerék tengelyének, mint küllőinek irányában való mindennemű viszonylagos eltolódást megakadályoznak. Az összekapcsolás legegyszerűbb kiviteli alakjai a 2. ós 3. ábrákon, valamint a 4.. 5. és 6. ábrákon vannak föltüntetve. Ezen kiviteli alakoknál három, egymással kölcsönösen érintkező (f, g. h) lapból álló lépcsős kapcsolás van alkalmazva, ahol a (g) lap a kerék középsíkjával párhuzamos, míg az egymással párhuzamos, (f, h) lapok úgy a kerék középsíkjához, mint a kerék tengelyén átmenő síkhoz képest is rézsútos helyzetet foglalnak el. Ha két ilyen gyűrűvég egymáshoz illesztetik, az (f, h) lapoknak először említett részutossága, a (g) lappal együttesen megakadályozza, hogy a végek a kerék tengelyének irányában egymáshoz képest elmozdulhassanak, míg az (f, h) lapoknak másodszor emiitett rézsutossága egy (k) talplemezzel kapcsolatban a végeknek sugárirányban való eltolódását akadályozza meg. A (k) lemez szögecselés vagy forrasztás útján van a gyűrűrész egyik végére erősítve. A (k) lemez elhagyható, ha az összekapcsolandó végek a 9. ábrán látható lépcsős föliiletté vannak kiképezve, melyen az egymással