29826. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet légpárnás kerékabroncsok védőburkolatának megerősítésére

kölcsönösen érintkező (I, m, n, o, p) lapok közül az (1, p) lapok a kerék tengelyén átmenő síkokkal egyenlő szöget képeznek, azonban rézsutosságuk az (n) lap rézsutosságával ellenkező irányú. Az 1., 2. és 3. ábrán föltüntetett gyűrű (d3) karimával bír, mely a gyűrű végein kiképezett kapcsoló szerkezetek előtt csekély távolságban végződik. Hogy a gyűrű szorosan a kerékre legyen illeszthető, először a 3. ábrán jobbra eső végét tesszük helyére és csak azután a gyűrű többi részét, mely eléggé hajlékony arra, hogy átmérője ezen czélból kissé csökkenthető legyen. Ha a gyűrű már majdnem helyén van, a végek oldalt egymásra feküsznek, amint a 7. ábrán látható szakadozott vonalak mutatják. A fölillesztés befejezése czéljából a végeket tangencziális irányban szét kell egymástól feszíteni. Ez könnyen elérhető a 7. és 8. ábrán föltüutetett szerszám segélyével, mely az egyik végén (r) kiálló csappal ellátott (q) karból és az evvel csuklós kapcsolatban álló (s) rúdból áll, melynek végéből szintén egy (t) csap áll ki. Hogy az egymással összekapcsolandó két vég szétfeszíthető s ugyanakkor a még helyére nem illesztett vég a kerék középsíkja felé nyomható legyen, a (q) kar (r) csapját a gyűrű azon végének egy kis furatába helyezzük, mely először illesztetett helyére, az (s) rúd (t) csapját pedig a gyűrű másik végének egy megfelelő furatába tesszük, mely helyzet a 7. ábrán szakadozott vonalakkal van föltüntetve. A (q) kart most elforgatjuk, minek következtében az (s) rúdra nyomó hatás fejtetik ki, melynek főkomponense a kerék érintőjének irányába esik, másik komponense pedig a kerék középsíkja felé irányul. A két gyűrűvég ily módon egymástól csekély távolságra széttolatik, mely távolság azonban több mint elegendő arra, hogy a rézsútos lapok egymásra feküdhessenek s a gyűrű most már egész hosszúságában a kellő helyzetbe legyen hozható, amint azt a 7. ábra teljes vonallal föltünteti. Ha most már a (q) karra gyakorolt nyomást megszüntetjük, a gyűrű végei a gyűrű és védőpalást rugalmassága § -I következtében egymáshoz ütköznek s egy-I mással szilárdan összekapcsolódnak. ! H:i a gyűrűt a kerékről le akarjuk venni, 1 az (r, t) csapokat megfordítva helyezzük j a megfelelő üregekbe s a (q) kart oly irányban forgatjuk el, hogy az (s) rúdra újból nyomóerő fejtessék ki, melynek hatása alatt a gyűrűnek utóbb beillesztett vége a keréktől eltávoiíttatik. A helyett, hogy a fúratokat a gyűrűrészeken, a csapokat pedig a szerszám karján és rúdján képeznénk ki, megfordítva is el-i járhatunk s a csapokat a gyűrűrészeken, ! a fúratokat pedig a szerszámon rendezhetjük | el. Mivel az (s) rúdra mindkét esetben | nyomóerő gyakoroltatik, ezen rudat nem | szükséges furattal ellátni, hanem elegendő azon egy mélyedést kiképezni. A gyűrű felillesztése és eltávolítása czéljából a gyűrűnek saját síkjából kiforgathatónak kell lennie. Azonban ha nagy keresztmetszetű és aránylag kis átmérőjű gyűrűkről van szó, amilyenek motorkocsik kerekeihez szükségesek, akkor a gyűrűk merevsége túlságos nagy is lehet, úgy hogy ez esetben czélszerű a gyűrű egy részét a többi résszel a 9. ábrán (u) betűvel jelzett csukló szerkezet útján összekapcsolni. Azonkívül a gyűrű hosszának szabályozása is szükségessé válhatik, pl. ha a gyűrűt különböző vastagságú védőpalástoknál alkalmazzuk, vagy pedig a kerékabroncsok átmérőjében egyenetlenségek fordulnak elő. Ez könnyen elérhető a (v) kapcsolás segélyével (9. ábra), melynél a kétvégű (w) csavarorsó egyik vége jobbra, másik vége pedig balra haladó csavarmenetekkel van ellátva, vagy pedig a (w) orsónak csak egyik vége csavarmenetes, másik vége pedig egyszerű csapot képez. Az összekapcsolásnak egy másik foganatosítását a 10. ábra tünteti föl. Ez esetben az ütköző fölületek egyetlen síklapot képeznek, mely a föntebb jelzett két irány mindenikére vonatkozólag rézsútos állással bír. Azonkívül a már szintén ismertetett j talplemez is alkalmazást talál s a gyűrű ! két végét egy csapok segélyével hozzájuk erősített (x) rúd köti össze, ahol a csapok