29686. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű állító- és elreteszelő berendezés főleg vasúti váltókhoz

Az (A) fogasív első végállásában az (A) fogasíven tőle szigetelten fölerősített (h3) fémlemez segélyével a (hl h) és a másik végállásában a (h4) fémlemez segélyével a (h h2) kontaktusokat zárja. A (B) emelő az egyik végállásában (a (gS) kontaktus segélyével) a (gl) kontaktusokat, a másik végállásában a (g4) kontaktus segélyével a (g2) kontaktusokat zárja. Az (A és R) fogaskerekeknek három-három, különböző és egymással párhuzamos térövbe eső fogazása van, ezek az (A) keréknél az (Al, A2), illetve (nl n2), illetve (al a2.. . .a 16), az (R) keréknél az (RÍ R2), illetve (pl, p2), illetve, (rl. r2....rl2) fogazások. Ez a három fogazáscsoport akként van egymáshoz viszonyítva elhelyezve, mint azt a 6. ábrán axonometrikus képben ábrázolt (A) fogasíven láthatjuk. Az (R) fogaskerék fogazásának a 6. ábrán látható (A) fogasív fogazásához viszonyított helyzete a 2. ábrán (az (01—02) vonal irányában vett) keresztmetszetből tűnik ki, nevezetesen az (Al A2) fogazás az (Rl R2) fogazással egy magasságba (térövbe), az (nl n2) fogazás a (pl p2) fogazással és az (al a2....al6) fogazás az (rl r2....rl2) fogazással esik egy magasságba. Az összes (R r és p) betűvel jelzett fogazások az (R) kerék, az összes (A, a és n) betűvel jelzett fogazások pedig az (A) kerékív részét képezik. A fogaskerékáttevés működési módja az 1., 2., 3., valamint a 4. ábrából tűnik ki, melyen egy folytonos forgást végző (A) fogaskerék van az (R) fogaskerékkel kapcsolatban föltüntetve. Az (A) f'ogasívet a nyugalmi helyzetében (1. ábra) egyrészt egy fix (Wl) ütköző, másrészt pedig az (R) fogaskerék hengeres fölületére fekvő (Al) fog rögzíti. A hengeres (Rx) részt a két (Rl R2) fog fejének meghosszabbítása gyanánt lehet tekinteni. Az (R) fogaskereket ekkor az óramutató forgásirányában még annyira elforgathatnék, hogy a (p2) fog az (nl) fog alsó fölűletébe ütközzék; ez a forgás adja meg a motor üres járását, mely alatt az (Al) fog, — ha ezt valamely rugalmas tag az (R) kerékre szorítja — a motort fékezheti. Ha már most az (R) kereket az óramutatóval ellenkező értelemben forgatjuk, először az (Rl) fog tér ki az (Al) fog elől, egyidejűleg pedig a (pl) fog az (nl) fogat kényszermozgásszerűen mozgatja, mint az a 3. ábrán látható. Eme fogak együttműködése következtében az (A) fogasív kényszermozgásszerűen annyira fordul el, hogy az (al) fog az (rl) ós (r2) fog között lévő közbe áll be, tehát az (a2 a3) stb. fogaknak az (r2 r3) stb. fogakba való bekapcsolódását biztosítja. Ha az (R) kereket tovább forgatjuk, először a (pl) fog kapcsolódik ki az (nl) fogból és minthogy az (Rl és Al) fogazás áttevési viszonya úgyanaz, ami az (nl pl és rl.. .al) fogazásé, az (Rl) fog az utána siető (Al) fog elől egyenletesen tér ki, míg végül ennek mozgáspályájából teljesen ki nem lép (1. ábra), míg másrészt az (Al) fog az (R2) fog mozgáspályáját az előtt hagyja el, mielőtt ez az utóbbi az előbbit elérhetné. Ily módon most már csak az (al.... és rl....) fogazás működik együtt és az (A) fogasív ennek hatása alatt folytatja a másik két fogazás által megindított forgását. A két (al.. . ,al6) és (rl.. . ,rl2) fogazás fogszáma akként van megszabva, hogy mikor az (R) fogaskerék a 3. ábrán látható helyzetéből 45°-kal kitér, az (r4 és r5) fogak (1. ábra) az utolsó (al6) fogat oly mértékben veszik körül, mint a 3. ábrán látható helyzetnél az (rl r2) fogak az (al) fogat, úgy hogy ekkor az (al6) fog foglalja el az (al) fog helyét. Minthogy (Al és A2) valamint (nl és n2) fogak is az (A) szegmentumon részarányosán vannak elhelyezve, ekkor a (p2) fog az (n2) foggal ós az (R2) fog az (A2) foggal kapcsolódik. Az (R2) fog ekkor az (A2) fogat egész a határállásáig forgatja és az (Rx) korong az (A2) fog visszaforgását meggátolja. Hasonló módon idézné az (R) fogaskerék ellenkező forgása az (A) fogasív ellenkező forgását elő. Ha az (Rx) elreteszelő vagy fékező ív sugarát az (Rl és R2) fog fejköre sugaránál