29686. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű állító- és elreteszelő berendezés főleg vasúti váltókhoz

— 3 — kisebbre vesszük, és ha a (Wl és W2) ütköző rugalmas, a motornak, hogy az (A) fogasivet a nyugalmi helyzetéből (1. ábra) kiforgathassa, azt előbb kissé vissza kell forgatnia és így az ütköző rúgót össze kell nyomnia. Hogy a mótor az elreteszelés megszűnte után ne üresen járjon, hanem tetemes erőt legyen kénytelen kifejteni, az (A és R) kerék között súrlódó ellenállást létesítünk, melynek nagyságát az (Rl), ill. (R2) fogak és (Rx) fékező ív között lévő (R4 R5) átmeneti fölületek lejtőssége ós az ütköző rúgó feszültsége szabja meg. Ily módon a mótor önkényes megindulása (mit szigetelési hiányok stb. idézhetnek elő) és az elreteszelésnek evvel járó esetleg ve szélyre okot adó megszűnése is meg van gátolva. Ha az elreteszelés megszűnését más tagoktól is függésbe kívánnók hozni, az (R4 R5) fölületeket sugárirányban is képezhetnék ki, úgy hogy az (Al) fog pl. csak addig engedné meg az (R) fogaskerék forgását, míg az (Al) fog feje az (R4) fölületbe nem ütközik. Ha a mozgás kényszermozgásszerű megindítására súlyt nem fektetünk, az (nl n2 pl p2) fogazást el is hagyhatjuk és ezeket a fékező rugókkal helyettesíthetjük, melyek az (A) fogasívet az elreteszelő állásából kitéríteni törekszenek. Ha a föntebb jelzett fogazást nem váltók, egyszerű jelzők vagy általában oly szerkezetek mozgatására kívánjuk használni; melyeknek csak két meghatározott határállása van, hanem oly szerkezetek mozgatására, melyeket kettőnél több állásban kell elreteszelni (pl. forgató korongnál, vagy oly jelzőnél, melynél különböző jelzés képek egymás után létesíthetők), a hajtott (A) fogasív fogazását az (01—02) egyenesen túl akként folytatjuk, hogy ez a második fogazás az első (al a2. .. .Al) es (nl) fogazással az (01—02) egyeneshez, mint szimmetria tengelyhez viszonyítva részarányos legyen. Ily kiviteli alak látható a 4. ábrán. Ha a fogazást megfelelően osztjuk be, az (A) fogasív teljes fogaskerékké válik és folytonos forgást is végezhet, míg az elreteszelés bizonyos fázisokban megy végbe. I Ép úgy lehet az egyik fogaskereket fogas-I rúd gyanánt kiképezni. Az ily fogazás főelőnyei a következők: a) külön fékberendezés fölösleges, h) a mozgatott résznél a mozgás átvitel és az elreteszelés külön, mozgó elreteszelő tagok alkalmazása nélkül történhetik, c) a mótor üres járása is anélkül mehet végbe, hogy a mótor és áttevés között külön, be- és kikapcsolható kötést kellene alkalmazni. Az'(A) hajtókerék és a váltóállítómű (B) mozgató emelője között a rugalmas, oldható kötést (1. ábra) két az (A) keréken megtámasztott (fl és f2) rúgó által meghatározott helyzetben tartott és az (A) fogaskerék (A3) csapja körül forgatható (D) kapcsolódarab képezi, melynek két (Dl D2) kiugrása a (B) emelőkar egy (Bl) kiemelkedését veszi körül, bár esetleg a (D) kapcsolódarab egy foga is fogódzhatnék a (Bl) kiemelkedés megfelelő üregébe. Ha már most az (A) kerék mozgását megkezdi, első sorban is az egyik, az adott esetben az (f2) rúgót annyira összenyomja, hogy annak feszültsége a (B) emelőre ható ellenállással válik egyenlővé. Ha ez a nyomás egy bizonyos határon túl fokozódik, a (D) kapcsolódarab a 7. ábrán látható helyzetébe fordul el és a (D2) kiugrása a (Bl) kiugrás elől kitér. Egyidejűleg a (D) kapcsolódarab (D3) peczkét, mely az (A) fogasívnek a (D) kapcsolódarabot viselő karja egy liasítékán nyúlik át, a (B) emelőn megerősített (B2) vezetőgyűrű (vagy vezetőhenger) megfogja (7. ábra) a fogaskerék további forgásánál még kissé kifelé forgatja, minek következtében a (D) kapcsolódarab további kismérvű forgást végez, úgy hogy a (D2) kiugrás elég biztosan távolodik el a (Bl) toldat mozgáspályájából, hogy a fogasívnek később végbemenő visszaforgatásánál (vagy a (B) emelő utánsietésénél) (Bl)-be bele ne ütközhessék, úgy hogy a (B2) vezetőgyűrű a kapcsolásnak később létesítendő újból való helyreállítását teszi lehetővé. A (D) kapcsolódarab természetesen két egyoldalúan ható kapcsolódarabbal is helyet-