29560. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető állító berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz

- 3 -terkorong kivágásával kapcsolatba hozni, mikor ez a korong a kezdeti állásába tér vissza. A (16) tengely a (22—23) szakaszon (2. ábra) ki van vágva, eme kivágásban foglalnak helyet mindazok az áramzáró kefék, melyek a vágányát beállítására szükséges áramköröket zárják. A ke- i fékhez vezető drótok egy hajlékony (24) j kábellé vannak egyssítve. Eme kefék — melyek száma az illető vágányáthoz tartozó, átállítandó fölépítményi részek számától függ — az 5. ábrán vízszintes metszetben láthatók, a keféket a (16) tengely keféi kivételével, melyek az átállított helyzetben vannak, de melyeket pontozva, a normál helyzetükben is megrajzoltunk, mind a normál helyzetükben ábrázoltuk. A (b) szög (3. ábra), mely eme két kefehelyzet között van, a tengelynek a (18) forgattyú segélyével előidézett elfordulásával egyenlő. Ha már most a (18) forgattyú a normál állásában van, a megfelelő tengely — például a (16) tengely — (22—23) szakaszán alkalmazott kefék nem érintkeznek a (11 és 12) henger kontaktusaival. Ha azonban a (18) forgattyút a normál állásából az egyik vagy másik irányban kitérítjük, a rugók a hengerekkel érintkezésbe jönnek, úgy hogy azok a hengeren alkalmazott kontaktusdarabokra fekszenek. A (13 14 15 16) kiválasztó tengelyek ezenkívül a (29) karnak megfelelő emelőkart is viselik (4. ábra), melynek végén egy keresztpeczek van kiképezve. A (11) henger fölső végén egy kiugró (30) karima van alkalmazva, melynek ugyanannyi (31 32 33 34) kivágása van, a hány vágányát beállítására szolgál a henger. Ha már most a (11) henger, tehát az (1) állítóemelő is a normálállásában van, a kivágások a ke- i resztpeczkekkel állanak szemben, úgy hogy a (13 14 15 16) kiválasztó tengelyeket csakis akkor lehet elforgatni, mikor az (1) állítóemelő a normál állásában van, egyébként azonban a (18) forgattyúkat elforgatni nem lehet. Ha már most az egyik (18) forgattyút — mint azt a rajzokon ábrázoltuk — elforgatjuk, a (29) kar a (34) bevágáson át a (30) karimán belül lévő térbe lép be (4. ábra). Az (1) emelő elforgatásánál tehát, mikor a (11) henger is el fog fordulni, a (29) kar keresztpeczke a (34) kivágástól eltávolodik, tehát a (30) karima a kart elreteszeli. A mondottakból kitűnik, hogy a (22— 23) szakaszon alkalmazott keféknek szükségszerűen érintkezésben kell maradniok a hengerekkel, a mint a (18) forgattyút a normál állásába visszaállítottuk, nevezetesen addig, míg az állítóemelőt is a normálállásába vissza nem vezettük. Az állítóemelő normálállásánál a (34) kivágás ismét a (29) kar keresztpeczke elé kerül, úgy hogy a (16) kiválasztó tengely is a (21) tekercsrugó hatása alatt ismét a normálállásába tér vissza. A 2. ábrán látható emelő és a többi rész, nevezetesen a (6) elektromágnes, (9) emelő, (10) áramfordító és a kombinátor kontaktusrugói között fönnálló elektromos kapcsolat a törzsszabadalomban van leírva. A találmány szerint ezt a kapcsolatot a (13 14 15 16) kiválasztó tengelyek (22—23) szakaszain alkalmazott áramzáró kefék teljesen ugyanúgy létesítik, mint a hogy az a törzsszabadalomban le van írva. Mint azt már föntebb mondottuk, az áramzáró kefék egy-egy csoportja egy-egy menetiránynak felel meg, a hozzátartozó forgattyú és az állítóemelő átfordítása után pedig csakis ez az áramzáró kefecsoport fog a (11 12) hengerrel együtt működni, ellenben a többi a hengerekkel nem fog érintkezni. Mint azt a törzsszabadalomban leírtuk, a (11) henger a (6) elektromágnest és az áramforrást lánczolatosan kapcsolja a vágányúthoz tartozó, átállítandó fölépítményi részek befolyásolására szolgáló szerkezetekkel, a (10) segédáramzáró pedig a vágányúthoz tartozó jelzők áramkörét is zárja. A (12) henger a beállítandó vágányát átállítandó fölépítményi részeit mozgató motorokat párhuzamosan kapcsolja, úgy hogy a motorok a jelzett átállítást elvégezhetik. A mondottakból kitűnik, hogy a jelen