29560. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető állító berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz

— 4 -találmány tárgyát képező berendezés mű­ködési módja akkor, mikor egy bizonyos vágányutat az állítóemelőhöz tartozó vá­gányutak közül a forgattyú beállításá­val kiválasztottuk, teljesen megegyezik a törzsszabadalom tárgyát képező berendezés működésével. Hátra volna még annak megmagyarázása, hogyan lehet két egymást keresztező vá­• gányút egyidejűleg történő beállítását i meggátolni, tudniillik, hogyan sikerül a mechanikai és elektromos függőséget lé­tesíteni. Az elektromos függőséget az a berende­zés létesíti, mely a törzsszabadalom sze­rint a nagyobb távolságban fekvő részek között létesít függőséget, nevezetesen oly módon, hogy az (1) állítóemelő mozgását más, a beállítani kivánt vágányútat ke­resztező vágányutak állítóemelője által mű­ködtetett szerkezetek befolyása alatt álló részek meggátolják. Ebből a czélból az (1) emelőn alkalmazott (28) ütköző függé­lyesen el van vágva, útja közben pedig a (9) retesszel érintkezik. Ennek következté­ben az (1) állítóemelőt csakis akkor lehet átállítani, mikor a (6) elektromágnes ger­jesztve van; ennek az áramköre pedig oly tagok hatása alatt áll, melyeknek a vá­gányát beállíthatása czéljából egy bizo­nyos helyzetben kell lenniök. A (6) elek­tromágnest és az áramforrást a jelzett ré­szekkel a (11) henger kontaktusai és ama (13 14 15) illetve (16) kiválasztó tengely áramzáró keféi kapcsolják párhuzamosan, mely az épen beállítandó vágányútnak fe­lel meg, továbbá az ugyanazon a (13 14 15), illetve (16) kiválasztó tengelyen al­kalmazott normálhelyzet- és átfordított helyzetkontaktusok. Az áramzáró keféketa 3. ábrán látható (39 40 41 42) áramzáró ke­fék jelképezik, melyek a hozzájuk tartozó kontaktusdarabokon csúsznak. A kefék a (13 14 15) illetve (16) tengelyek fölerősí­tett (43 44 45) illetve (46) szigetelőkön vannak szerelve. A létesülő áramkörök ma- | guk amúgy is ismeretesek, a föntebb mon­dottak pedig az elektromos elreteszelésre ! gyakorolt hatásuk megvilágítására teljesen elégségesek. A találmány tárgyát képező berendezés működési módja most már a következő: Tegyük föl, hogy a (16) kiválasztó ten­gelynek megfelelő vágányutat kell sza­baddá tenni. Ekkor először is az ehhez a ványúthoz tartozó (50) segédáramzáró (18) forgattyúját forgatjuk el. Ennek a törzs­| szabadalomban leirtakon kívül az is követ­kezménye, hogy a különböző, az egyetlen (1) állítóemelőhöz tartozó vágányutak kö­zül egyet kiválasztunk. Ha már most az (1) állítóemelőt is átállítjuk, az csupán csak ahhoz a vágányúthoz tartozó fölépítményi berendezéseknél fogja a törzsszabadalom­ban leírt hatást — mely hatás közé az is tartozik, hogy a jelző az (1) állítóemelő szélső végállásánál «szabad»-ra áll — elő­idézni, melyet előbb kiválasztottunk. Tehát mindaddig, míg a normál állásából kitérített állítóemelő ebbe vissza nem tér, ama vágányút beállítása megy végbe, me­lyet a (16) kiválasztó tengely elforgatásá­val választottunk ki, ez alatt azonban egy más vágányút beállítása annak következté­ben lehetetlen, hogy a megf elelő kiválasztó tengely (29) karjának keresztpeczke a (30) karimába ütközik. Mikor a vágányút föloszlatását megkezd­jük, a szabadra álló jelzőt akként állít­juk «tilos»-ra, hogy a (18) forgattyú segé­lyével az (50) segédáramzárót a normál­állásába állítjuk. Ekkor azonban a (16) ki­választó tengely keféi még mindig a (11 12) hengeren maradnak fekve, minthogy a tengelyt a (29) karnak a (11) henger (30) karimájának belső oldalára fekvő kereszt­peczke a megfelelő helyzetben rögzíti. A vágányút föloszlatása czéljából az (1) állítóemelőt is a normálállásába kell vi?sza vinni, mi a törzsszabadalomban leírt ha­tást idézi elő. Mikor már most az állító­emelő a normálállásába visszatért, a (21) rúgó a kiválasztó tengelyt is visszaállít­hatja a normálállásába, mert a (29) kar | keresztpeczke eme helyzetnél a (30) ka­rima által határolt térből a (34) kivágá­! son át kiléphet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom