29557. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos vasúti féken

rolt hatás is, úgy, hogy az ennek megfelelóleg nagyebb erők átvitelére képes. Az elektromágneses tengelykapcsolásnál a súrlódásnak mindenkor akkorának kell lennie, hogy a kompresszor által szállított nyomás nagyobb legyen, mint a fékezésre fölhasznált nyomás. tízen fék úgy tehető önműködővé, hogy a (47) szelepet egy súly vagy rúgó a maximális fékezőnyomásra terheli és a (49) elektromágnes gerjesztése alkalmával a szelepet tehermentesíti. Ekkor a kompresszornak mindig kell járni vagy az áram gyengítése által kezd működni, oly módon, hogy a kompreszszor rúgóhatás által oldott és elektromosan kapcsolt tengelykapcsolás közvetítésével hajtatik. A 3. ábrában föltüntetett elrendezés azonban nem alkalmas arra, hogy olyankor is lehessen vele fékezni, ha a vonat áll. amire pld. lejtőkön van szükség. Ennek lehetővé tételére egy légtartányt rendezünk el, melyben állandóan a maximális fékezőnyomásnál nagyobb nyomású sűrített levegő van készletben, amelyet a kompresszor a vonat megállása előtt sűrített a tartályba. Ezen elrendezés a 4. ábrában van egy példaképeni foganatosítási alakjában föltüntetetve. A tetszőleges rendszerű (53) kompresszor sűrített levegőt szállít a (44) csőbe és az (54) tartályba. A (45) biztosítószelep megakadályozza, hogy a nyomás az (54) tartályban a megengedett mértéken túl emelkedjék. Az (50) rúgó az (55) szelepet állandóan fölemelve tartja, úgy, hogy a szelep (56) csatornája a (46) fékhengert a szabad levegővel köti össze. Ha a (49) elektromágnest gerjesztjük, úgy ez a szelepet a rajzban föltüntetett helyzetbe nyomja le, melyben az (54) légtartány a (46) fékhengerrel van összekötve. A szelep addig marad ezen állásában, míg a fékhengeren a nyomás annyira nem emelkedett, hogy az (57) dugattyúra hatva, ezt és a dugattyúval együtt az (57) szelepet annyira fölemeli, hogy az 3 — (54) légtartány és a fékhenger közötti közlekedést elzárja. Világos, hogy a nyomás nagysága, melynél az (57) dugattyú az (55) szelepet fölemeli, a (49) elektromágnes által gyakorolt vonzóerő nagyságától függ és hogy ily módon az elektromágnes gerjesztésének szabályozása által szabályozhatjuk a fék fékezőhatását. Az elektromágnes gerjesztését megszüntetve, az (50) rúgó az (55) szeiepet ismét fölemeli és a (46) fékhengerből a nyomólevegőt kiereszti. A fék önműködővé ugyanoly módon tehető, mint a 3. ábrabeli elrendezés, vagyis azáltal, hogy az (50) rúgó a szelepet leszorítja, az elektromágnes pedig fölemeli. A rendes légnyomásos fék helyett az 5. ábrában föltüntetett féket használhatjuk, melynél a komprimált levegő alkalmasan elrendezett csövön át az (58) gyűrű alakú fujtatóba vezettetik, melynek (59) oldalfalait a (71) rúgók ellenében a (31) kocsitengelyre erősített (60) tárcsákhoz szorítja. A fújtató forgása alkalmas módon megakadályozandó pl. azáltal, hogy (59) oldalfalaira erősített (62) csapok egy kocsialvázhoz erősített és el nem forgatható (63) gyűrű furataiba vagy beltil alkalmazott fogaiba hatolnak. Ily módon a fújtató szabadon tágulhat, azonban forgása meg van akadályozva. Ezen elrendezés mellett igen kis mennyiségű nyomólevegő szükséges a fékezésre, úgy, hogy ennek megfelelőleg a kompreszszor is kisebb lehet és a tartályoknak egy töltése jóval nagyobb számú fékezést enged meg. Ezen elrendezés csekély légszükségleténél fokva továbbá megengedni, hogy a tartányt teljesen mellőzzük és a féket közvetlenül nagy áttétellel működtetett kompresszorral tápláljuk, amilyen pld. a 6. ábrában föltüntetett kompresszor, melynél a kocsitengelyre vagy kerékre szerelt belső fogazással ellátott (64) koszorú az aránylag kis átmérőjű (65) fogaskerekekkel kapcsolódik, melyekre (43) kompresszorokat j működtető forgattyúcsapok vannak szerelve. | A vonat legcsekélyebb mozgása elegendő