29528. lajstromszámú szabadalom • Elektrostatikus relais

azon potentiálon állottak, most potentiálkiilönbségre tesznek szert, mivel az (f) le- j mez az (o) villának az (m) tűvel való érint- 1 kezése folytán a (d) sark potentiáljával bír. J A bevonatok tehát egymást vonzani fogják és az (f) lemez az (1) készüléket működésbe juttatja. Ha az (a) relais ismét nyugalmi helyzetébe tér vissza, ismét az eredeti állapot áll be, az (e, f) lemezek potentiálkülönbsége kiegyenlítődik, az (f) lemez visszaesik és a (k) kontaktus megszakad. Könnyen belátható, hogy az (m és 11) tűkön átmenő elektromosságmennyiség igen csekély s csupán az (e, f) bevonatok kapaczitásától és az áramforrás feszültségétől függ. Az elektroskop azonban nem csupán mint szekundér relais működhetik, hanem pl. a mozgatható bevonatra egy hajszálcsöves írót alkalmazhatunk, ruety a mozgó papírszalagra ír. A 2. ábrabeli foganatosítási alaknál a (p) mozgó lemez a (q, r) helytálló lemezek között van fölfüggesztve, melyek az (s) elektromosságforrás két sarkával és egyegy állítócsavarok segélyével beállítható (t, u) fémlemezzel vannak összekötve. A (v) relais itt csak egy (w) tűvel van ellátva, mely az elektroskop mozgó (p) bevonatával van vezető összeköttetésben és mely végén a bizonyos kapaczitással bíró (x) lemezt hordja; különben a tű el van szigetelve. Ezen elrendezés azon előnnyel bír, hogy az (8) áramforrás a (v) relais munkájában j részt vesz. A szerkezet a következőképen működik: A (w) tűt az (a) lemezzel hozza érintkezésbe, miáltal a (p) lemez az áramforrás (y) sarkának potentiáljára jut és az ennek megfelelő helyzetet veszi föl. Az (x) lemez most a (t) lemez által vonzatik. mely az áramforrás másik (z) sarkának potentiálján áll és az egyes részek távolságának kellő megválasztása által elérhetjük azt, hogy a (t) lemez vonzása a (w) tűre működő súrlódási ellenállást majdnem teljesen kompenzálja úgy, hogy a relaisnek csak igen kis impulsust kell kifejtenie arra, bogy a tűt mozgásba hozza, s amint ez megtörtént, a (t) lemez a tűt egészen magához fogja vonzani, miáltal a (p) lemez a (z) sark potentiáljára jut; ennek folytán a (p) lemez más egyensúlyi helyzetet vesz föl. Az (x) lemez töltését most az (u) lemez fogja vonzani, mely a tűt azonban csak akkor képes megmozgatni, ha az a relaistől is nyert impulsust. A (p) lemez mozgását ezen elrendezésnél is sokféle czélra értékesíthetjük. A fönti foganatosítási alakoknál a kis erőket vagy mozgásokat arra használtuk föl, hogy a mozgó elektroskoprészeket különböző potentiálra hozzuk. A czélt azonban még sokkal egyszerűbben elérhetjük azáltal, hogy a mozgó rész pl. galvanometertű csupán kisütést végez, minek következtében a mozgó elektroskoprész potentiálja változik és a kisütés megszűnte után eredeti potentiálját ismét visszanyeri. Ily elrendezés a 3. ábrában van sématikusan fölttintetve. Az elektroskop itt egy pár (1) mozgó és egy pár (2) helytálló bevonattal bír, melyeknek alakja a szükségnek megfelelőleg választandó és a találmány lényegét nem befolyásolja. A (3) elektromosságforrás egyik (4) sarka az igen nagy (5) ellenállással van összekötve, amelynek másik vége az (1) mozgó bevonatokhoz van kapcsolva. A (2) bevonatok az elektromosságforrás ugyanazon (4) sarkával állanak összeköttetésben. Ha (7)-nél a (6) sark és az (1) bevonatok között összeköttetést létesítünk, úgy ez utóbbiak közel ugyanazon potentiált nyerik, mint a (ö) sark, míg a (2) bevonatok a (4) sark potentiálját megtartják. A (4) sarktól a (6) sarkhoz az (5) ellenálláson áthaladó áram az ellenállás nagysága (pl. 100 millió Ohm vagy több) miatt igen csekély. Az (1) bevonatok kilengését a már fönt leírt módon értékesíthetjük. Ha a kontaktust (7)-nél megszakítjuk, úgy az (1) bevonatok a (4) sark potentiáljára jutnak, vagyis a (2) bevonatokkal egyenlő potentiállal bírnak, minélfogva más egyensúlyi helyzetet vesznek föl. Könnyen belátható, hogy (7)-nél nem kell tökéletes kontaktust létesíteni, mivel elegendő, hogy az összeköttetés oly ellen-