29528. lajstromszámú szabadalom • Elektrostatikus relais

álláson keresztül létesíttessék, mely az (5) ellenállásnál lényegesen kisebb, hogy az (1) és (2) bevonat között lényeges potentiálkülömbséget létesítsünk. Mivel az (5) ellenállás tetszőleges nagyra választható, (7)-nél az átmeneti ellenállás tetemes lehet anélkül, hogy az (1) részek kiütése lényegesen csökkenne. A 4-. ábrában sématikusan föltüntetett berendezésnél a (10) áramforrás, a (11) nagy ellenállás és a (8, 9) elektroskop elrendezése csak annyiban tér el a 3. ábrabeli elrendezéstől, hogy míg ez utóbbinál az (1) bevonatok az áramforrás egyik sarkával az (5) ellenálláson keresztül, a (2) bevonatok azonban közvetlenül vannak ugyanezen sarkkal összekötve, addig a 4. ábrabeli elrendezésnél a (8,9) bevonatok az áramforrás egy-egy sarkával vannak összekötve, az egyik a (11) ellenállás közbeiktatásával. Ha az áramkör (14)-nél meg van szakítva, úgy a (8,9) bevonatok ugyanazon potentiállal bírnak, mint a (13) ill. (12) sarkok, míg ha (14)-nél az összeköttetést helyreállítjuk, a (12) sark potentiálján fog állni. Míg a 3. ábrabeli elrendezés úgyszólván a «munkaáram» elvén működnek, vagyis a bevonatok a kontaktus zárásakor ütnek ki, a 4. ábrabeli elrendezés pihenőárammal dolgozik, vagyis a (8) bevonatok összeesnek, ha (14)-nél a kontaktust zárjuk, míg a kontaktus magszakítása alkalmával kiütnek. Világos, hogy úgy mint az előbbi esetben, itt sem kell tökéletes kontaktust létesíteni (14)-nél. Az utóbbi elrendezések különböző alkalmazását illetőleg fölemlítjük, hogy pl. egy elszigetelt tárgynak, pl. pénzszekrénynek egyszerű érintése által megszólaltathatunk egy jelzőkészüléket. Tegyük föl ugyanis, hogy az (1) bevonatok mozgásuk folytán egy elektromos ébresztőkészűlék áramkörét zárják, míg az (1) bevonattól jövő és az (5) ellenállást megkerülő vezeték a pénzszekrénnyel van összekötve, a (6) sark pedig a földdel áll összeköttetésben. A földön álló egyén a pénzszekrényt egyszerűen megérintvén, az elektroskoplemezek összeesnek és megszólaltatják az ébresztőt. A készüléket továbbá a harmatpont meghatározásnál is használhatjuk jelzésre. A 3. és 4. ábrabeli (7) és (14) vezetékvégeket egyszerűen egy száraz üvegedény külső falával hozzuk érintkezésbe, mely edényben egy hőmérő és pl. aether van téve. Amíg az edény fala kívülről száraz, addig az elektroskop egyik bevonatáról sem vezettetik el elektromosság ós ennek megfelelőleg a bevonatok bizonyos egyensúlyi helyzetet vesznek föl. Ha azonban az edényt pl. levegő keresztülfúvása által vagy más módon annyira lehűtjük, hogy a harmatpontig lehűl, úgy a lecsapódó nedvesség elegendő vezetőképességgel bír, hogy a jelzőkészüléket az elektroszkoplemezek egyensúlyi helyzetének megváltoztatása folytán megszólaltassa. A nagy (5) ill. (11) ellenállás pl. egy kívülről fénymázzal bevont kapilláris üvegcsőből állhat, mely alkoholt tartalmaz, amelybe beforrasztott platindrótok nyúlnak, vagy pedig grafitvonásokat stb. is használhatunk ellenállás gyanánt. Azon könnyüség folytán, mellyel egy ily elektroskopot töltésétől meg lehet fosztani, ezen készülékek igen előnyösen alkalmazhatók relais gyanánt önműködő regisztráló készülékeknél, ahol csak igen kis ható erő áll rendelkezésünkre, és melyeknél eddig nagy nehézséggel járt tiszta és tartós kontaktusokat létesíteni, mint pl. barografoknál, tennografoknál és hasonlóknál. Az alábbiakban az elektroszkop kisütésére alkalmas további eszközök vannak röviden megemlítve. Így pl. csupán a primér relais megfelelő mozgó közegét, tehát pl. egy galvanometertűt vagy hasonlót, mely a megfelelő elektroszkopbevonatokkal áll összeköttetésben, csak egy lángba vagy más módon ionisált gázba hatoltatjuk be a kilengés alkalmával, miáltal az elektroszkop pillanatnyilag és nagy könnyűséggel süttetik ki anélkül, hogy szilárd testek közöttj érintkezésre volna szükség. A tűt pl. egy radioaktív test fölött lengethetjük, mely a levegőt vezetővé teszi, vagy pedig fotoelektromos úton fénysugár segélyével süthetjük ki az elektroszkopot. Miután ily csekély hatóokok által tetsző-