29406. lajstromszámú szabadalom • Újítások utczaöntöző és mosó készülékeken

- 2 -időjárás folytán beálló szükséglet megkívánja, vagy pedig oly módon, hogy a kiáramló víz az utczák tisztátlanságának vagy különböző határoló vonalainak megfeleljen. A szórók körülbelül a rajzon látható helyzetben, keresztirányú (8) hozzávezető csövek végén lehetnek elrendezve, mely csövek a tartánynak a mellső és hátsó kerekek között lévő (9) részéből indulnak ki; a szórók elrendezése azonban módosítható. Mindegyik (8) cső a (8a) csappal van ellátva, melynek csapteste egy fogazás által a kocsivezető (10') ülésének közelében elrendezett (8b) kézi forgattyúval van öszszekötve. A víz a kocsi keresztirányában és a kocsi alatt bármely oldalról irányítható, vagy pedig mindegyik szórót használhatjuk, hogy a vizet az ezen szórók felőli utczaoldalra öntözhessük. Az elrendezés olyan, hogy a vízkocsi az utcza közepén járhat és hogy, a mennyiben mindkét szórót használjuk, az utczát egész szélességében moshatjuk vagy öntözhetjük, vagy hogy csak egy szóró használatánál az egyik irányban való haladásnál az egyik utczaoldalt és a visszafelé való haladásnál a másik utczaoldalt mossuk. Ezen vízkocsinál a kocsivezető a vízáramot látja és ennek folytán megfigyelheti, hogy a víz az utczát a szükségletnek megfelelően hatásosan mossa vagy öntözi-e; a kocsivezető továbbá a vízkifolyást is gyorsan változtathatja, úgy hogy járművek vagy gyalogjárók nem öntöztetnek le. Az által továbbá, hogy a vízáram a kerekeket nem éri, nemcsak az utczák öntözése hatásosabb, hanem a kerekek rongálása is kiküszöböltetik, a mennyiben a keréktengelycsapágyakra nem kerül víz és por. A tartány — melyben még, ha csaknem üres is, nagyobb nyomás uralkodik, mint a milyet valamely víztartánynak az utczafölszin fölötti nagyobb magassága által elérhetünk — hátul a (11) forgattyútengelyre fekszik föl, úgy hogy a tartány súlypontja sülyesztetik, hogy ez által a stabilitás és általában a használhatóság fokoztassék. A mellső kocsiváz (12) főcsapja, mint a rajz mutatja, a tartány mellső oldalán megerősített (13) tartóban van vezetve; utóbbi (14 14) rúgókon nyugszik. (15) egy a (15a) karon ülő úszót jelöl; a (15a) emeltyű a (16) csapon van megerősítve, mely az üreges (17) tartóban elrendezett tömítő szelenczéken halad át és kívül a (18) görgőszerű ívet tartja, melyen a (19) zsinór egyik vége van megerősítve, míg ezen zsinór másik vége a (20) kétoldalú körosztás mutatóján van megerősítve, mely körosztás a tartány mellső oldalán van elrendezve és melyet a kocsivezető egészen megfigyelhet. Mihelyt a vízállás változik, az úszó mozgása a mutatót a beosztás fölött megfelelően elmozgatja, mely beosztás oly módon van készítve, hogy a tartányban maradó vízmennyiséget jelzi. A mutató a légnyomást is mutathatja, melyet egy légnyomásmérőn olvasunk le. (22) egy a tartányfenék közelében elrendezett úszót jelöl. Ha a vízállás egy meghatározott magasság fölött van, akkor ezen úszó egy vele összekötött (23) csapot vagy szelepet tart zárva, miáltal elkerüljük, hogy a (24 24a) csöveken át a (25) síphoz levegő kerüljön a tartányból. Ha azonban a vízállás ezen fölszín alá esik és így tanácsosnak mutatkozik a további vízkivezetést megszüntetni, akkor a további vízkifolyásnál a (22) úszó leesik, mely úszó fölfelé mozogni törekedett, azonban erre most már nem képes. Az úszó ezen lefelé való mozgása folytán a (23) csapot vagy szelepet működteti és lehetővé teszi, hogy a tartányból a végén nyitott (24) csövön, a (23) csapon és a (24a) csövön át levegő áramoljék a síphoz, úgy hogy a kocsivezető a további öntözés beszüntetésére figyelmeztetik. Ezen hangot adó jel helyett vagy ezen jelen kívül a (23) csap vagy szelep fönt leírt nyitása által egy látható jelet is működtethetünk. Ezenkívül továbbá oly berendezés is alkalmazható, mely az esetben ha az öntözés az egyik vagy mindkét jel megadása után is folytattatik, egy vízsugarat fecskendez a kocsivezetőre, hogy utóbbit a szelep elzárására figyelmeztesse. E czélra a (22) úszóval a (26) csap vagy sze-