29196. lajstromszámú szabadalom • Újítások turbinákon

_ í darabból készült (43) toldatokba fogódzanak. A (15) csavarok a közbeeső lapátok lemezén lazán mennek át, úgy hogy a csavarok megeresztésénél eme lemezeket kissé föl- vagy lefelé el lehet tolni. A (17) turbina tengelynek alkalmas (44) csapágya van, mely az alsó keretbe van szerelve. Ez lényegében egy (45) talpcsapágyból áll, melyre a turbina tengely közvetlenül támaszkodik, továbbá egy (46) nyakcsapágyból, mely annak oldalirányú eltolódásait gátolja meg, A csapágy fölött egy (47) gyűrű van alkalmazva, mely a csapágytokra fekszik, mikor a (48) csavarorsó megeresztése után a (45) talpcsapágyat eltávolítjuk. Ily módon a futókerekek és a tengely még akkor is talál támasztékot, amikor a talpcsapágyat javítás czéljából el kell távolítani. A futókerekek a turbinatengely megfelelő gyűrűin nyugszanak, a legfölső futókereket, illetve ennek agyát pedig egy fölcsavart gyűrű rögzíti. A turbina szerelésénél először a futókerekeket huzzuk föl a turbina tengelyre a nagy nyomású fúvószájakhoz és a fix közbeeső lapátokhoz viszonyítva a kellő helyzetben, ezután pedig a nagy nyomású közbeeső lapátokat állítjuk be. Mint azt már említettük, czélszerű ha az első emelet mozgó és fix része között csak kis köz marad, még pedig ama nyomáskülönbségnek megfelelően, mely a fúvószáj torkolata és az ezt körülvevő tok között fönnáll. Ha meggondoljuk, hogy a szabad közön az átáramlást ez a nyomáskülönbség határozza meg, könnyen érthető, miért kell a közt oly szűkre venni, amint azt venni csak lehet. A fúvókákból a gőz a tokban uralkodó nyomásnál csak alig valamivel nagyobb nyomás alatt áramlik ki és figyelembe véve, hogy a fúvókák nagy fölületet födnek, az átáramlás annyira növekedhetik, hogy az egyes részekkel arányban épen nem áll. A csapadékvizet a turbina tokból el kell vezetni és meg kell gátolni, hogy azt a gőz magával ragadja, mert ekkor a gőz mozgás-energiája csökkennék. A csapadék vizet ekezető berendezés az 1. é3 2. ábrán látható, mely ábrán (50) egy eívezetőhenger. Ennek palástfölületén (51) furatok vannak kiképezve, melyek az első kerék lapátjainak végével pontosan szemben fekszenek. Az elvezetőhenger fölső vége közvetlenül a futókerék és a fix közbeeső lapátok között levő szabad tér alatt fekszik, úgy hogy a fölfelé hajtott víz ezen a.helyen az elvezető henger külső oldalához folyik és az (52) csatornában gyűlik össze. A (24) közbeeső korongnak egyes gyüjtőmedenczéi vannak, melyeket a bordák és a kivastagított koszorúi képeznek. Hogy az ezekben a medenczékben összegyűlt vizet el lehessen vezetni, a pontozva ábrázolt (53) csatornák vannak alkalmazva, melyek a függélyes (52) csatornákkal közlekednek. A víznek átáramlását az egyik emeletről a másikra az (54) szelepek szabályozzák, melyek kúpos (56) részének az egyik emeletről a következőre vezető csatornában kiképezett, megfelelő alakú fészek felel meg. A második futókeréknek egy elvezető hengere van, mely az (50) elvezető hengerhez hasonlóan van kiképezve. Ezek az el vezetőhengerek az előző emelet (56) vízvezető csatornái és a futókerék lapátjai között vannak alkalmazva, úgy hogy az egyik emeletről a következő emeletre folyó víz a második lapátoskereket elhagyó gőzzel nem érintkezhetik. A (30) közbeeső korongnak pontozva ábrázolt (57) csatornája van, mely a vizet a lapátos kerék mellett levő térbe vezeti. A nevezett (57) csatorna az elvezető henger hátsó oldalán alkalmazott folyókával közlekedik, mely a közbeeső korong kerületén van alkalmazva és a következő emelettel is közlekedik. Mikor a víz eme két csatornán átfolyt, a közbeeső lapátok hátsó oldalán alkalmazott (58) csatornán a következő alsóbb emeletre jut. A leírt berendezés az egyes emeleteken ismétlődik, ezért a mélyebb emeleteken alkalmazott berendezéseket nem keli leírni. A 6. és 12. ábrán a lapátok szerkezete látható. Több kiélesített élekkel határolt be- és elv.ezető nyílással ellátott, sugárirányú (60) lapát van a körszeletalakú (61) résszel összekötve, illetve evvel egy darab-