29045. lajstromszámú szabadalom • Gőzautomobil önműködő szabályozással

anyaggal pl. petróleummal, alkohollal, szén­hydrogénnel, stb. táplált tüzelést alkalma­zunk. A folyékony égési anyagot egy a jármű által hajtott szivattyú vezeti a tüze­léshez. A tüzelés hőjét egy kigyós csövekből álló, gyorsgőzösítésre berendezett kazán hasznosítja, melybe a víz szintén egy jármű által hajtott szivattyú segélyével vezette­tik be. A fejlesztett gőz túlhevített állapotban hagyja el a kazánt és ezután a motorba áramlik, mely példaképen föltüntetett foga­natosítási alaknál háromszoros expanziójú négy hengerrel bir. A motort elhagyó gőz egy csöves kondenzátorba jut. mely a gyor­san haladó jármű által létesített légáram által hűttetik és egy légszivattyúval van ellátva, mely abban vacuumot képes fentar­tani. A kondenzált víz egy tartályba ömlik, mellyel a kazánt tápláló szivattyú van összekötve. A víz eszerint egy teljes kör­folyamot végez számbavehető veszteségek nélkül, a mikor is a kondenzácziós meleg­nek egy része a víznek a kazánba való áramlás előtti előmelegítésre hasznosíttatik. A kiküszöbölendő főnehézségek egyike abban áll, hogy az eddigi gőzautomobilek­nél a kazán több vagy kevesebb vízzel táp­láltatik, mint a mennyit az gőzösíteni képes. Ez különösen azon esetben áll, midőn a tüzelés és a kazán tápszivattyúi közvetle­nül a jármű által hajtatnak, mivel ekkor ezen szivattyúk járása és következésképen teljesítményük a jármű haladási segélyével arányos. Ebből következik, hogy nagy ha­ladási sebességeknél a bevezetett víz meny­nyisége igen tetemes lehet, sőt a tüzelés erejét jóval meghaladhatja. Ellenkezőleg lejtőkön való fölfelé haladásnál, midőn tehát a kazánnak a motort legnagyobb mennyi­ségű gőzzel kell táplálnia, a jármű kis sebessége a tápszivattyúkra átvive ezeket megakadályozza abban, hogy a tüzelést és a kazánt kellően táplálják. Ezen nehézséget úgy akarták kiküszö­bölni, hogy a tápszivattyúkat oly mechaniz­mussal látták el, mellyel azoknak sebessége a járműétől függetlenül módosítható. Ezen elrendezés azonban azon hátrány­nyal bír, hogy a kocsivezetőnek teljes figyelmét veszi igénybe, a mennyiben a szivattyúk sebességét nemcsak a jármű haladási sebessége szerint, hanem a kifej­tendő motorikus erő szerint is kell módosí­tania, mely tudvalevőleg az út ellenállása szerint változik. Ha például a vezető a jár­kormányzásával elfoglalva egy csekély lej­tőről egy meredekebb lejtőre való átmene­telnél elmulasztja a tápszivattyúk teljesít­ményének kellő szabályozását, akkor a ka­zánba vezetett vízmennyiség túlnaggyá vál­hatik és úgyszintén a tüzelésbe vezetett petróleum mennyiség is túlnaggyá válhatik. A tüzelés gőzősítője ekkor gyengül, maga után vonván a kazán gyengülését és eset­leg a jármű megállítását. A jelen találmány tárgyát képezó gőz­automobilnál mindezen hátrányok elkerül­tetnek és a motorikus erő szabályozása önműködővé tétetik vagyis függetlenné vá­lik a vezető beavatkozásától. A kazánnak tápszivattyúja, mely habár szintén jármű által hajtatik, egy specziális czentrifugális regutár hatásának van alávetve, mely annak teljesítményét állandóvá teszi, bármilyen is a jármű haladási sebessége. Ezen czélból a szivattyú dugattyújának lökete fordított arányban van hozva a ha­ladási sebességhez, vagyis az időegységben végzett löketszámhoz. Teljesítménye ily mó­don állandó marad minden menetnél és azon maximális mennyiségre szabályoztatik, melyet a kazán gőzösíthet. A kazánt a szivattyúval összekötő veze­tékben egy tűzszelep van elrendezve, mely a teljesítményt a kivánt fokig elfojtja. A ka­zánba be nem jutó víz a szivattyúba áram­lik vissza, egy rúgóhatás alatt álló szivaty­tyún keresztül, mely a kazáu számára szin­tén szabályozó gyanánt szerepel. A petroleumszivattyút a tüzeléssel össze­kötő vezetékben egy második tűzszelep van elrendezve, mely a nyomás fojtását és kö­vetkezésképen az égési anyag teljesítményé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom