29008. lajstromszámú szabadalom • Az ütközés helyén alkalmazott híddal bíró sínkötés vasúti vágányokhoz

2 — emelkedő (d, d) fölfekvési fölülete és kétkét lejtős (e, e) támasztó fölülete van, mely két föliilet mindegyikének alkalmazása magában véve ismeretes. Az (a, a) sínvégek akként fekszenek föl a (d, d) fölfekvési fölületekre, hogy azokon tűi még bizonyos hosszúságon túlérnek, a (b, b) hevederek pedig csakis a síntalpnak a (d, d) fölvekvési fölületeken túlterjedő részén fekszenek föl a síntalpra. A sínvégek ezért sem a síntalpak, sem a sínfejek alatt nincsenek alátámasztva. A (b, b) fejes hevederek vízszintes szárai ékszerűen fogódzanak az ütközés helyén alkalmazott híd lejtős (e, e) föltiletei közé és a híddal az (f, f) csavarok útján vannak összekötve. A második, az 5—8. ábrán látható kiviteli alak az előbb leírttól csak annyiban tér el, hogy a hézagot a sín végei között hagyott megfelelő nagyságú köz képezi, miért is a fejek levágása fölösleges. Ez a kiviteli alak az 5. ábrán a 7. ábra E —P, a 6. ábrán annak G—H vonala szerint vett keresztmetszetben, a 7. ábrán hosszmetszetben és a 8. ábrán fölülnézetben látható. Mindkét kiviteli alaknál a fejes hevedereket egymáshoz viszonyítva hosszanti irányban el lehet tolni, mint azt a 9—12. ábrán föltüntettük. A 9. ábra ezt a kiviteli alakot a 11. ábra J—K. a 10. ábra annak L—M vonala sze rint vett metszetben, a 11. ábra hosszanti metszetben és a 12. ábra pedig fölülnézetben ábrázolja. A hevederfejek az egyik oldalon a sínfejek megfelelő kimarásaiba fogódzanak, a másik oldalon pedig a föntebb leírt módok egyike szerint vannak alakítva. Ennek következtében a futófölületben a sínfejek és hevederfejek két helyen egymásra vannak lapolva. A leírt sínkötés működési módja a következő : Mikor a kerekek a kötés fölött haladnak el, a fejes hevederek a keréknyomás hatása alatt a híd (c, c) lejtős föltiletei közé és a síntalp fölső fölületére szorulnak, mikor az ékilakban kiképezett fejes hevederek a kötés összes részei között a csavarok igénybevétele nélkül létesítenek szoros kapcsolatot. A csavarok lényegileg csakis arra szolgálnak, hogy a sínek helyes irányát biztosítsák, a keréknyomás által azonban igénybe véve nincsenek. A sínkötés lényeges előnye az, hogy az egyes részek között a szoros kapcsolat az érintkezési fölületek elkopása következtében meg nem lazulhat. Az esetleg kopásnak kitett érintkezési fölületek a következők : 1. ama függélyes fölületek, melyek mentén a hevederfejek hosszanti irányban egymással érintkeznek; 2. a hevederek és híd között levő lejtős fölületek; 3. a hevederek és a síntalp között levő lejtős fölületek; 4. a síutalp és a híd vízszintes érintkezési fölülete. Az 1. alatt jelzett fölületek függélyes fölületek lévén, kopásnak alávetve nincsenek, de ha alá is volnának vetve, ez a sínkötés szoros záródását nem befolyásolja. A 2. és 8. alatt említett fölületek csak kis mértékben kopnak, ezenkívül ez sem vonhatja maga után a sínkötés meglazulását, mert a keréknyomás a két hevedert ékszerűen állandóan a híd lejtős fölületei és a síutalp fölső fölülete felé szorítja, tehát önműködően állítja utána a hevedereket függélyes irányban. A 4. alatt említett fölületek kopása ugyancsak nem idézi elő a sínkötés meglazulását, minthogy ekkor a síuvégek és heveredek együtt és egyenletesen sülyednek lefelé. Az új sínkötésnél fölösleges az, hogy a csavarokat úgy. mint a régibb sínkötéseknél, az érintkezési fölületek kopásánál utánhúzzuk. Az új sínkötés egy további műszaki előnye a következő : Míg az ismert sínkötéseknél a mozgó teher által okozott magasságirányban történő eltolódásokat szilárd, merev kapcsolótagok segélyével akarják meggátolni, addig ennél a berendezésnél az elkeriilhetlen függélyes irányú elmozdulások meggátlását meg sem kísérlik. Azonban a futófölületben a káros