29008. lajstromszámú szabadalom • Az ütközés helyén alkalmazott híddal bíró sínkötés vasúti vágányokhoz

- 3 — magasságkülönbségek (lépcsők) kiegyenlítése | a következő módon történik. A keréknyomás által a hídba nagy erővel ékszerűen beszorított fejes hevederek az egymásra szorított fölületek között föllépő nagy súrlódás következtében üreges tartót képeznek, melyben a síiivégek a (d, d) fölfekvési fölületekre vannak ágyazva. Ha már most a sínvég a mozgó terhelés hatása alatt az ütközőtalp engedékenysége miatt behajlik, a (d) fölfekvési fölület belső éle körűi lefelé fog forogni és egyidejűleg a hidat, tehát a hevederek terhelt végét is lenyomja, Ekkor azonban a futóföliiletben lépcső nem képződhetik, hanem a f'utófölület részei (a gyakorlatban igen nagy) tompaszöget fognak egymással képezni. Ugyanekkora (de ellentétesen fekvő) tompaszöget fog (a fejes hevederből és a hídból álló) közbeeső tartó a másik közvetlenül nem terhelt sínvéggel is képezni. A mozgó terhelés hatása alatt tehát a sínvégek a hevederek és a híd által képezett tartóhoz ellentétesen hajlanak, úgy hogy a tartó által képezett f'utófölület (a hevederfejek fölső föliilete) a magassági irányban eltolódó sínvégek között egy mozgó, a futófölület magasságváltozásait kiegyenlítő (közvetítő) hidat képez. Az, hogy a sínvégek a híd és a fejes hevederek által képezett üreges tartóban mozgatható, a kötés meglazulását nem idézi | elő, annyival inkább, mert a gyakorlatban | kis mérvű elmozdulások lépnek föl. SZABADALMI IGÉNY. Az ütközés helyén alkalmazott híddal bíró sínkötés vasúti vágányokhoz, azáltal jellemezve. hogy a (b, b) fejes hevederek a síntengelyben csakis befelé álló fejrészeikkel érintkeznek, ez érintkezési hely alatt pedig bizonyos köz marad közöttük, a hídnak ismeretes, magasabb (d, d) fölfekvési fölületein nyugvó sín talpának csupán fölső fölületére fekszenek föl, a sínfej alsó fölületéhez ellenben nem támaszkodnak és akként vannak a hídnak ismeretes (e, e) lejtős föliilete között elhelyezve, hogy a hevederek által képezett futófölületre ható keréknyomás közvetlenül vitessék át az (e, e) fölületekre és a síntalp fölső fölületére, úgy hogy az egész elrendezésnél az érintkezési fölületek kopásánál a kötés meglazulását a részeknek a keréknyomás hatása alatt történő egymásra szorulása önműködően gátolja meg és hogy a hevederek fejei a sínvégek futófölületei között egy mozgatható, a sínvégek elkerülhetlen magassági elmozdulását kiegyenlítő hidat képezzenek, minek következtében a futóföliiletben csak tompaszögek létesülhetnek, nem pedig lépcsőzetek. (1 rajzlap melléklettel.) »«J__AS RFS7VÉNVTAR8AAÍG NVOWOÁJA -HKi• P'«T