28955. lajstromszámú szabadalom • Forgó dugattyús gáz-, gőz- vagy folyadékmótor, szivattyú vagy mérőműszer

csúszzanak, egyben pedig az (1) dugattyú a (2) résztől egyenlő távolságban kiálló és ennek tengelye körül, egymástól egyenlő távolságban elhelyezett (3) választófalak végső fölületére is tömítve ráfeküdjék. A forgó részek forgássebességének viszonya olyan, hogy a viszonyt kifejező két szám különbsége az egység legyen, (vagyis hogy a viszony maga 2:1, 3:2, 4:3 stb. vagy 1:2, 2:3, 3:4 stb. legyen). Mindkét (1) és (2) résznek egy-egy tengelye van, melyek egymással párhuzamosan vannak oly módon egymástól bizonyos távolságban fix csapágyakba ágyazva, hogy a két tengely egymáshoz ne közeledhessék és hogy a két rész forgása közben a (3, 3) választófalak végei az (1) henger fölületén feküdjenek, tehát hogy eme végek epieycloisokat, illetőleg ezeket megközelítő görbéket írjanak le. A lassabban forgó (2) rész (3) választófalainak száma eggyel nagyobb, mint az (1) rész fölülete vezérvonalának fo rdulópontjainak szá m a. Ezenkívül alkalmazva vannak oly berendezések is, melyek a gáznak, gőznek, vagy folyadéknak a választófalak között fekvő kamrákban való bevezetésére szolgálnak. A (2) rész, mely a másik, az (1) részre fekvő és ennek fölületén csúszó közfalakat viseli, miután ezek a közfalak a két henger között levő teret megosztják és az (1) rész ama fölületét határozzák meg, melyre a folyadék nyomást gyakorolhat, a következőkben «megosztónak», az (1) részt pedig «dugattyúnak» fogjuk nevezni. Hogy a dugattyúfölületelemei mily sorrendben kerülnek a nyomófolyadék hatása alá, aza-hengerek forgásirányától függ. A (2) megosztót legczélszerűebben egy befelé nyúló sugárirányú megúj (ásókkal ellátott körgyűrűalakú hengerpalást képezi, de lehet ezt másként is szerkeszteni, például oly módon, hogy egy fix hengert alkalmazunk, melyben az egymással összekötött, a henger tengelyével egybeeső tengely körül forgó közfalak akként mozognak, hogy egyik végükkel a körhengerre, másik végükkel a dugattyúra feküd enek, azonban ama dugatytyú palástfölületének, melyen a választó- ' falak csúsznak, epicyclois, hypocyclois vagy ezt megközelítő görbe szerint kell alakítva lennie. Az erőt legelőnyösebben a dugattyú egyik vagy mindkét forgáscsapjáról vehetjük le, illetve erre engedhetjük hatni. Czélszerú, ha a mozgó részeket két végükön (4) korongok segélyével zárjuk el, melyek ezek egyikén meg vannak erősítve, másikán pedig csúsznak. A megosztó ágyazására a korongokon (5, 5) csapokat képezünk ki és ezekben akkora központos kivágásokat alkalmazunk, melyeken a dugattyú tengelyét átvezethetjük. Ép úgy czélszerú, különösen ha a dugattyút a 7., 9., 11. és 13. ábrán látható egyszerű módon képezzük ki, ha a jelzett korongokat a dugattyú-tengellyel (6, 7) fogaskerék áttevés útján összekötjük, úgy hogy a két forgórész viszonylagos forgássebességét a fogaskerékáttevés kényszermozgásszerűen biztosítja. A találmány lényege abban áll. hogy egy lassabban forgó, alkalmas (3, 3) közfalak által megfelelő részekre osztott üreges (2) henger egy tömör, ugyanabban az irányban, de más tengely körül gyorsabban forgó (1) henger körül forgó és hogy ama görbék, melyeken a (3 3) választófalak végei mozognak, mikor a két rész forgássebességét kifejező viszony két száma az egységgel tér el egymástól, a henger vezérgörbéjével egyeznek. A választófalak száma a henger vezérgörbéje forduló pontjainak számával fordított viszonyban áll a megfelelő sebességekhez. A csatolt rajzokon a találmány tárgyát képező gép egy kiviteli alakja látható, melynek cardioid alakú dugattyúja vau és melynél a gőz, gáz vagy folyadék bevezetése a dugattyún át történik. Eme rajzokon az 1—3. ábra egy-egy oly epicyclois-, a 4—6. ábra pedig egy-egy oly hypocycloispárt ábrázol, mely a gép szerkesztésére fölhasználható. A 7. ábra függélyes metszet a 9. ábra C—D vonala szerint (a nyíl irányában nézve), a 8. ábra függélyes metszet a 9. ábra E—F vonala szerint (a dugattyút ugyancsak eltávolítva képzeltük),