28927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromágneses lökve-fúrógépek hűtésére

hőmérsékleten is igen élénk. Ha tehát a lehűtendő testet egy vízréteggel vesszük körül, ettől a víz elpárolgása következtében igen sok hőt vonunk el, tehát az illető test erélyes lehűtését biztosítjuk. Afölületegységről ebben az esetben ama hőmennyiség sokszorosát vezethetjük el, melyet az más viszonyok között a sugárzás és vezetés következtében elvesztene. Minél nagyobb a fölület az időegység alatt fejlődött hőmennyiséghez viszonyítva, annál alacsonyabb fog a fölület hőmérséklete lenni, mindaddig pedig, míg a fölületet víz födi, annak a víz forráspontja fölé való fölhevülése teljesen ki van zárva. Az, hogy az elektromágneses lökve fúró gépet minő lyukacsos anyaggal burkoljuk, hogy fölülete üzem közben nedves legyen, természetesen mellékes, általában megfelel minden fonalakból, rostokból, vékony drótokból és más hasonló anyagból előállított j bevonat, föltéve, hogy az lehetőleg sok vi- 1 zet szívhat föl, minél inkább teljesítve van ez a föltétel, annál kevesebbszer kell a nedvesítést ismételni. A gyakorlatban óránként minden kilowatt elvesztett energia lekötésére 2 1. víz szükséges, tehát oly kevés, hogy azt minden esetben könnyen be lehet szerezni. Ettől eltekintve, a lefelé fúrásnál a fúrólyuk öblítésére minden esetben jóval több víz szükséges, mint eljárásunk szerint a hűtésre, tehát a gépkezelő személyzetnek a lökve fúró gép hűtése gyakorlatilag alig okoz munkatöbletet, a mennyiben összes munkája abból áll, hogy időről-időre vizet fecskendez vagy önt a gépre. A fölületi hűtésnek lökve fúró gépeknél történő alkalmazásának ezért nagy a gya-korlati jelentősége, minthogy igen egyszerű és kényelmesen alkalmazható. Lehetővé teszi azonban az eljárás az is, hogy az eddigieknél jóval nagyobb munkabírású gépeket szerkeszthessünk gyakorlatilag használható és majdnem, mindenhol alkalmaz- | ható alakban. Ugyanis ez idő szerint a lökve j fúró gépek fölmelegedése ezek munkabírá- i sának is határt szab, mert a hőmérséklet további emelkedése a gép elpusztulását vonná maga után és mert a belső hűtés gyakorlati szempontokból nem elég egyszerű. De még ha az elektromágneses lökve fúró gépek hatásfokát annyira javíthatnék, hogy azok külön segédeszközök alkalmazása nélkül se melegedjenek közönséges hőmérsékletű környezetben nagyon föl, még akkor is előfordulhatnának oly esetek, melyekben a viszonyok kedvezőtlenekre fordulnak. Ez áll első sorban a nagyobb mélységekben végzett bányászmun-i kákról, mely mélységekben a hőmérséklet magas, továbbá szabad ég alatt — kőbányákban — végzett munkálatoknál, meleg nyári napokon. A gép ebben az esetben már a napsugarak hatása alatt annyira fölmelegszik, hogy a belsejében föllépő mérsékelt hőfejlődés is túlságos hőmérsékletemelkedést okoz. A föntebb leírt eljárás foganatosítását rendkívül megkönnyíti az, ha az elektromágneses lökve fúró gép burkolandó részeit lehetőleg simára alakítjuk, tehát ha már a gép szerkesztésénél figyelemmel vagyunk a hűtésre. Nehézségeket a burkolásnál főleg a gép vezető és befogó szerkezetei okoznak. Tudvalevő ugyanis, hogy a lökve fúró gépet minden esetben egy megfelelő szerkezetbe (feszítő oszlopba vagy állványba) be kell fogni, hogy az a lökésnél föllépő visszahatásnak ellenállhasson, ezenkívül az is szükséges, hogy a gépet üzem közben előre és hátra tolhassuk. Ennek megfelelően a lökve fúró gépeknél a főrészükkel, a tulajdonképeni géptesttel mereven összekötött kiálló és a vezetésre és befogásra szolgáló részek vannak alkalmazva, melyek a gépnek vizet fölszívó anyaggal való burkolását megnehezítik. Az 1. és 2. ábrán nézetben és metszetben egy elektromágneses lökve fúró gép tokja és ennek vezető és befogó részei láthatók, melynél a jelzett nehézségek el vannak kerülve. A két árán a gép alakja annak két vége kivételével egy sima cső alakjával egyezik meg, melyet köröskörül tetszőleges lyukacsos anyaggal lehet burkolni; a gép befogására és vezetésére annak végrészei szolgálnak.