28927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromágneses lökve-fúrógépek hűtésére

Áz 1. ábrán eme végrészeket az egyébként ismert módon (lásd a 257988. számú amerikai szabadalmat) vonórudak fogják össze, melyek itt arra is szolgálnak, hogy a gépet magát alkalmasan kiképezett megerősítő rész közvetítésével a fölállítására szolgáló berendezésen — feszítő oszlopon — fogva tartsák, és a megerősítő részekben vezessék. Ez a megerősítő rész ennek megfelelően az ábrán látható módon van alakítva. A gép két végdarabja között ezenkívül még a kéziforgattyú segélyével forgatható előre toló csavar is helyet foglal, melynek a megerősítő rész képezi csavarházát, úgy hogy a gépet munka közben előre és hátra lehet csavarni. A 2. ábrán látható kiviteli alaknál a gépet tartó rudakat egy tömör darab helyettesíti, mely ugyancsak a gép két végrészét köti össze egymással és a megerősítő részben vezetve van, illetve előre és hátra csavarható. Hogy a gép szilárdabb legyen, még egy vagy több vonórúd is alkalmazva van, melyek azonban nem szolgálnak a gép vezetésére és befogására, hanem csakis két végrészének összefogására és melyek el is maradhatnak, ha a végrészeket más módon, például fölcsavarás útján kötjük össze a géppel. Természetes, hogy a vezető és befogó berendezés különleges szerkezete mellékes, lényeges csak az, hogy az elektromágneses lökve fúró gép legnagyobb részén szabadon fekszik és akként van berendezve, hogy azt csak végdarabjai fogják be és vezetik. Ugyanis a gép ily kiképezésénél lehet a hűtőeljárást a legegyszerűbben és legtökéletesebben alkalmazni. Nem szükséges azonban a gép ily kiképezése sem okvetlenül és a hűtőeljárás kevésbbé egyszerű gépalakoknál is igen előnyösen alkalmazható. A 3. ábra ezt egy különös esetre mutatja be, melynél a géptest csőalakú ugyan, azonban nem teljesen sima, mert a cső valamely okból hosszanti irányban föl van hasítva és eme fölhasítás helyén, szögecselés vagy csavarolás útján össze van fogva. Az említett helyen lévő léczekben ekkor fúratok vannak kiképezve és a gépet burkoló anyag kétoldalt egé-I szen a léczekig ér és a fúratokon átveze-J tett zsinórok vagy drótok útján van öszr szefogva. A 4. ábra azt mutatja, hogyan lehet a burkoló anyagot oly gépeken fölerősíteni, melyeknek közönséges módon kiképezett, hosszanti irányban végig futó és a befogásra és vezetésre szolgáló, karimaalakú toldatuk van. Az ábrából kitűnik, hogy itt nincs oly a gépcső és a vezetésére szolgáló rész között kiképezett légtér hagyva, minő az' egyébként hasonló 2. ábrán a metszetben látható és melyben a lyukacsos anyagot el lehetne helyezni, ennek megfelelően a lyukacsos anyag itt is csak eme vezetőrész két fölülétéig érhet és itt a rajzon látható fúratok segélyével erősítendő meg. Igen természetes, hogy más megerősítési módot is lehetne alkalmazni. Eme kiviteli alakoknál a fölület egy részét az elpárologtatásra hasznosítani nem lehet, ezért a hőmérséklet megfelelően nagyobb mértékben fog emelkedni, de a működési mód egyébként az előbb leírttal egyezik meg. A hűtést azonban az 1. és 2. ábrán lát{ ható kiviteli alaknál más körülmények ép úgy hátrányosan befolyásolhatják, mint a 3. és 4. ábrán a cső alakja, így például az, hogy a gépbe az áramot nem vezetjük az 1. és 2. ábra szerint a végrészeken át be, hanem magán a csövön át, például annak közepén. Ebben az esetben legegyszerűbben akként járunk el, hogy a burkolaton megfelelő kivágást létesítünk, vagy hogy a csőnek az árambevezetés helyétől jobbra és balra fekvő részeit külön-külön burkoljuk. Czélszerű ugyan, de nem föltétlenül szükséges, hogy a gépet teljesen beburkoljuk a lyukacsos bevonattal, néha a részleges burkolás is elégséges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás elektromágneses lökve fúró gépek hűtésére, az által jellemezve, hogy a gépet teljesen vagy részben valamely lyukacsos anyaggal burkoljuk, melyet üzem közben nedvesítünk.