28921. lajstromszámú szabadalom • Elektromótor

>1e«jelent 1903. évi deczember lió 16-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 28921. szám. VH/g. OSZTÁLY. Elektromótor. ID. KAPSCH JÁNOS, IFJ. KAPSCH JÁNOS, KAPSCH JÓZSEF ÉS KAPSCH KÁROLY MECHANIKUSOK BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 május hó 8-ika. A jelen találmány értelmében szerkesztett kettős horgonyú elektromótor (1. és 2. ábra) az (A) tengelyen egy lágyvasból előállított hatrészű (B) horgonycsillaggal van ellátva. Ezen horgonycsillag körül a (C) állványban pólussarúkkal ellátott hat (E) patkómágnes (1. és 2. ábra) van elrendezve. Az áram­szabályozás a következő berendezésekkel bír: Az (A) tengely az állványon kívül egyik végén egy sárgarézből készített (D) kontaktuscsillagot tart, mely a (b) horgony­csillagnak felel meg és ezzel együtt forog. A kontaktuscsillag hat egyenlő részre van fölosztva és pedig oly módon, hogy hat kiemelkedő fölület képződik, melyek plati­nával vannak bevonva. Ezen kontaktuscsil­lagon három platinával bevont (e) rúgó csúszik, melyek szigetelt kontaktustartókon oly módon vannak megerősítve, hogy a platinával bevont részek a kontaktuscsillag platináit kiálló fölületeire fekszenek föl. A kontaktustartók fölhelyezése olyan, hogy az (E) elektromágnesek helyzeteinek felel meg. Az áramszabályozás továbbá az (F) kontaktuskönyökkel bír, melyen egy plati­náit kontaktusrúgó van megerősítve, mely­nek platináit része az (A) tengelyplatinával bevont csúcsára fekszik. Az áramot most már az (F) kontaktuskönyöktől vezetjük be, mely áram a tengelytől a (D) kontaktus­csillag platináit kiálló fölületeinek egyikén át az éppen fölfekvő (e) rúgóba halad, melynek segélyével azután az (E)-vel jelölt egymással az átmérő irányában szemben­fekvő két elektromágneshez vezettetik. A két (E) elektromágnes most a (B) horgonycsil­lagra fejt ki hatást és utóbbinak egy-egy részét magához vonzza. A horgonycsillag ezen vonzása folytán a kontaktuscsillag is ugyanezen mozgást végzi és most egy másik rúgó, az (el) rúgó fekszik föl a kon­taktusrúgó fölületére, mire az áram ezen rugótól az (El)-el jelölt két elektromágnes tekercselésébe folyik, melyek erre ugyanoly módon működnek, mint az (E) elektromágne­sek. Minthogy most a kontaktuscsillag ismét egy kis forgást végez, az (e2) rúgó kerül föl­fekvésre. Erre a játék megismétlődik, míg végül ismét az (e) rúgó fekszik föl. Ezen mozgások által az elektromotort arra képe­sítjük, hogy négy Leclanché- vagy hat Cal­laud-elemmel perczenként 400 fordulatot vé­gezhessen. Hogy az áramszabályozást portól megvédjük, egy köpenybe van bezárva, mely elől üvegfödéllel bír. Az egyhorgonyú elektromótor (3. ábra)

Next

/
Oldalképek
Tartalom