28890. lajstromszámú szabadalom • Újítás indigó nyomás foganatosításában

Mea-jelent 1903. évi deczember hó 7-én. MAGY. szabadalmi KIR. hivatal SZABADALMI LEIRAS 28890. szám. XI V/e OSZTÁLY. Újítás indigónyomás foganatosításában, farbwerke vorm. meister lucius & brüning czég m/m

höchstben. A szabadalom bejelentésének napja 1903 junius hó 13-ika. Az indigónak nyomás útján való előállítása vagy rögzítése, eltekintve a már teljesen mellőzött régi módszerektől, a következő eljárások szerint történik: 1. Az indigónak a roston orthonitrofenylpropiolsav és ortbonitrofenyl-tejsavketon (Kalle & Co. indigósója) segélyével való előállítása. 2. Az indigónak gőzfestékek segélyével csávázás útján való rögzítése glucosenak vagy hydroszulfitnek redukáló szer gyanánt való alkalmazása mellett. Az 1. alatt említett, az indigónak a roston való synthezisét eredményező két eljárása közül csak az indigósó alkalmazása nyert nagyobb fontosságot, daczára annak, hogy i árnyalatoknak előállítása és oly .„CKanyagok a1

való kombináczió, melyek az erős alkalikus előhivófürdőkön való átvezetést nem bírják ki ki van zárva. A glucosenyomat ellenben az indigónak teljes kihasználása által tűnik ki és ezen tekintetben lényegesen fölülmúlja a hydroszulfit segélyével foganatosított összes eddigi eljárásokat. A hydroszulfit segélyével foganatosított, már régóta ismeretes eljárás a gyakorlatban jelentékeny nehézségeket okozott a redukáló szernek már a hidegben is nagy mértékben föllépő fölbomlási képessége miatt; ezenkívül ezen eljárás az indigónak még megközelítőleg elegendő kihasználását sem tette lehetővé, daczára annak, hogy időközben sikerült tartós hydroszulfiteket előállítani. Az indigónyomásnak egy további tökéletesítését az általunk javaslatba hozott, tartós hydroszulfitvegyületek alkalmazásával értük el, melyek aldehydeknek, ezek derivátjainak é3 analóg-vegyületeinek hydrokénessavakra, ezeknek sóira és az alkaliáknak alkaliföldeknek és fémeknek kettős sóira való behatása által keletkeznek. Ezen kettős vegyületek, melyeknek tartóssága rendkívül nagy, az eddig szokásos eljárás szerint foganatosított indigónyomásnál ugyan szabályszerű eredményeket szolgáltatnak, de gazdasági szempontból nem felelnek meg elegendően és igen sötét indigókék elérésére nem i^en alkalmasak, mivel a festékanyag nem fejlődik teljesen ki és ennek következtében részben kárbavész. Vizsgálatainknál már most azon fontos és meglepő tapasztalatokra jutottunk, hogy az előbb említett tartós hydroszulfitvegyületek igen erős maró alkaliák jelenlétében a fes-