28790. lajstromszámú szabadalom • Tartósan égő kályha
— 2 — melynek szélességét a tüzelőanyag minő- j sége szerint határozzuk meg. A találmány a mellékelt rajzon négy példaképeni kiviteli alakban v;in föltüntetve. E mellett föltételezendő, hogy a tüzelőanyag-hozzávezetést mindegyik esetben egy a tűzhely fölött levő határolóelem szabályozza, melyhez a tüzelőanyag szoríttatik. A szabályozás azonban más módon, például egy óramű által is létesíthető. A határolóelem alkalmazásánál az előretolás oly módon is szabályozható. hogy az előretolás időközönként történik. Az 1—3. ábrákban függélyes metszetben föltüntetett kályháknál a tüzelőanyag-készlet mozgattatik a tüzelés felé, míg a 4. ábra oly kályha függélyes metszetét mutatja, melynél a tűzhely a tüzelőanyagkészlet felé eltolhatóan van elrendezve. Az 1. ábrában (a) a kályha külső köpenyét jelöli, mely (b) töltőajtóval van ellátva; j utóbbi nyílása a (d) tüzelőanyagakna töltőnyílásával czélszerűen a zárt (c) tér által van összekötve. Az (a) köpenyben a (b) ajtón kívül még több (f) légajtó és czélszerűen több Mika-üveggel bevont ajtó van elrendezve, mely utóbbiak a tűz kényelmes megfigyelésére szolgálnak ; ezenkívül a rostély alatt is van néhány ajtó elrendezve, ; hogy az esetleges salakot eltávolíthassuk; (g) a tüzelőanyagtartót jelöli, mely a (d) töltőaknában föl- és lemozog és melyet a (h) rúd tart; utóbbi az (i) csigákon futó (k) kötél által az (1) súly húzóhatása alatt áll ; (m) egy támaszlemezt jelöl, hogy a szénnek a töltőaknából való kiszorítása szabályoztassék ; (n) jelöli a rostélyt; (o) a töltőakna tartóit jelöli, azonban a töltőakna természetesen egészen a fenékig is. terjedhet vagy másképen lehet megerősítve ; (p) az elzárólemezt, (q) a hamutartót és (r) az elvezetést jelöli. A kályha következőképen működik: Miután a (d) töltőaknát, a rögzíthetően elrendezett (g) tüzelőanyagtartónak a rajzon föltüntetett helyzetében, a (b, e) ajtókon át valamivel fölső széle fölé szénnel megtöltöttük, az (n) rostélyon a tüzet meggyújtjuk. Miután a tűz rendesen ég, kevés szenet öntünk a tűzre és a (g) lemez rögzítését föloldjuk. Ha ez megtörtént, akkor a (g) lemez a vele összekötött (1) súly húzása folytán fölemeltetik, míg a tüzelőanyag az (m) támasztólemezbe ütközik. A rostély ferde hajlásszöge és az (m) lemeznek a tüzelőanyagra kifejtett nyomása által a tüzelőanyag a rostélyra lép és a fogyasztásnak megfelelően pótoltatik. Az (m) támaszlemez beállítható elrendezése által a tűzhelyen lévő tüzelőanyagmennyiség és ezzel a tűz nagysága, a léghuzamviszonyoktól is eltekintve, szabályozható. A kályha most már addig ég, míg az összes a töltőaknában lévő szén a tűztérbe kerül és itt elég. Ha már most a kályha üzeme közben szenet akarunk utántölteni, akkor a (p) elzárólemezt a töltőaknába betoljuk, miáltal a szénnek a töltőaknából való további utánszorítását vagy a tüzelőanyagnak a rostélyról a töltőaknába való leesését megakadályozzuk. Erre a (g) tartólemezt leeresztjük, valamely megfelelő szerkezet segélyével rögzítjük és a kályha (b, e) ajtóin át az aknát megtöltjük. A megtöltés után a hozzávezetőszerkezetet ismét működésbe hozzuk, miáltal a szén a (p) elzárólemezhez szoríttatik. Erre ezen (p) lemezt kihúzzuk, mire a frissen megtöltött kályha tovább ég. A 2. ábrában föltüntetett kályha az 1. ábrában rajzolt kályhától lényegében abban tér el, hogy a tüzelőanyagakna teleszkopszerűen van berendezve. Ezen berendezés, mint a kísérletek igazolták, azon előnyt adja, hogy a tüzetőanyagnak a támaszlemez felé való előretolása sokkal kisebb erőkifejtéssel történhetik, minthogy ezen esetben csak egy alacsony tüzelőanyagoszlopnak a töltőaknán való súrlódását kell legyőzni és az előretolás azon helyen történhetik, a hol a súrlódási ellenállás a legkisebb. Magas töltőaknáknál a tüzelőanyag előre tolása gyakorlatilag egyáltalán csak az akna teleszkopszerű kiképezése által, illetve az által érhető el, hogy az aknafalak egymásfelé mozgatható részekből vannak előállítva. A teleszkopgyűrűk a rajzon (dl)-el, (d2)-vel.
