28675. lajstromszámú szabadalom • Újítás elektromos vasúti fékeken

alkalmával ne kelljen torziónak alávetni, az egyes vezetékeknek a kábelfejekben lévő végeit vagy konczentrikus gyűrűk, jobban­mondva csövek alakjában képezzük ki, vagy pedig előnyösebben és egyszerűbben az egyes vezc-tékeket vagy csak végeit egy függélyes síkban rendezzük el. Ilyen elren­dezés mellett teljesen mindegy, hogy a ko­csik melyik végei kerülnek egymással szembe, az egyes összetartozó vezetékek mindig egymással szembe kerülnek a nél­kül, hogy a kábeleket, el kellene forgatni. Az egyes kábelfejek kapcsolása tetszőleges ismert módon történhetik. Miután a vonat végén lévő kocsiban a vezetékek, esetleg alkalmazott jelzőrelaisk vagy jelző- avagy ellenőrző telepek beikta­tása folytán a többi kocsik kapcsolásától eltérnek, minden kocsiban ezen különleges kapcsolás létesítésére kapcsolókat kellene alkalmazni. Azonban minden kocsiban al­kalmazott kapcsolók állandó ellenőrzése igen nehézkes, ügy hogy sokkal czélszerűbb, ha az utolsó kapcsoló fejre, vagyis a vonaton végig vezetett kábel szabad végére egy kapcsolókupakot erősítünk, mely a kábelben lévő vezetékek szabad végei között a meg­felelő összeköttetéseket létesíti és egyszer­smind a kábel végét szigetelő burokkal a külső befolyások ellen megvédi. Ezen kap­csolókupak szerkezeti részletei nem képe­zik a találmány tárgyát, a mennyiben min­dig a kapcsolófejek szerkezetéhez alkalmaz­kodnak. A kapcsolókupak esetleg az utolsó ko­csiban alkalmazandó jelzőrelaist (önműködő megszakítót) a mellék-készűlékekkel (pl. a relais által beiktatandó ellenállással) együtt is tartalmazhatja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás elektromos vasúti fékeken, me­lyeknél a fékező elektromáguesek az át­menő fékvezetékbe párhuzamosan van­nak beiktatva, jellemezve az által, hogy az áramforrás egyik sarka közvetlenül az utolsó fékező elektromágneshez ve­zet, míg az áramforrás másik sarka az első fékező elektromágneshez vezettetik, úgy hogy a feszültség az összes elektro­mágnesek tekercseléseinek végpontjain lehetőleg egyenlővé legyen tehető. 2. Az 1. alatt igényelt elrendezés fogana­tosítási alakja, jellemezve az összes fé­kező elektromágnesek vagy ezekkel so­rosan kapcsolt elektromágnesek segélyé­vel befolyásolt relaisk által, a melyek segélyével működtetett kontaktusok a vasúton végigmenő jelző- vagy ellenőrző­vezetékbe sorosan vannak kapcsolva. 3. A 27087. sz. törzsszabadalom 1. igény­pontjában védett fékszerkezet foganato­sítási alakja, jellemezve az által, hogy a fékek alkalmasan elrendezett súly vagy rúgó hatására állandóan fékező tendencziával bírnak és a fékek a tá­volraható elektromágnesek gerjesztése alkalmával oldatnak, az önműködő fé­kezés elérése czéljából. 4. A 3. alatt igényelt önműködő fékelren­dezés foganatosítási alakja, melynél a fékező elektromágnesek párhuzamosan az 1. alatt igényelt módon vannak kap­csolva. 5. A 4. alatt igényelt elrendezés foganato­sítási alakja, jellemezve a 2. alatt igé­nyelt ellenőrző-relaisk elrendezése által. 6. A 3. alatt igényelt elrendezés foganato­•sítási alakja, jellemezve a fékező elektro­mágnes magján és fegyverzetén alkal­mazott toldatok vagy egy segédelektro­mágnes és segédfegyverzet által, mely toldatok, illetőleg elektromágnes és se­gédfegyverzet a fék oldott állapotában egymással érintkeznek azon czélból, hogy a fékeknek oldott állapotban való tartására gyöngébb áramot lehes­sen alkalmazni, mint a mily áram a fékek oldására, illetőleg a fékekre ható rúgó vagy súly legyőzésére szükséges. 7. A 4. alatt igényelt berendezés foganato­sítási alakja, jellemezve az által, hogy a fékezést előidéző súly vagy rúgó úgy van elrendezve, hogy a fékek oldása után a súlynak vagy rúgónak működő karja csökken, úgy hogy a féknek oldott

Next

/
Oldalképek
Tartalom