28636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák előállítására és javítására

meg, sikerül a szénszál fogyásának hatását teljesen kiküszöbölni. Úgy tapasztaltuk, hogy mindazok az anyagok, melyek (normálnyomásnál) 300°-nál magasabb hőmérsékletnél forranak, a szénszál vastagítását elég lassan végzik, ellenben azok az anyagok, melyek forráspontja 300°-nál alacsonyabb, túlságos gyors hatásuk miatt alkalmatlanok. A találmányunk tárgyát képező eljárás (addig, ameddig azt már leirtuk) az ismert eljárástól annyiban tér el, hogy igen kis gőztenzióval bíró anyagokat használunk, mikor pedig szabadalmi jogaink megállapítása czéljából a használt anyagokra kikötjük, hog3~ azoknak 300°-nál magasabb hőmérsékletnél kell forrania, még korántsem állítjuk azt, hogy eljárásunk foganatosítására mindazok az anyagok kivétel nélkül teljesen alkalmasak, melyek 300°-nál magasabb hőmérsékletnél forranak, hanem csak azt, hogy a kitűzött czélt oly anyagokkal, melyek forráspontja 300°-nál alacsonyabb, elérni nem lehet. Ugyanis a szénszál fokozatos javítására szolgáló anyagok használhatósága nem csak a gőztenzió nagyságától, hanem számos más mellékkörülménytől is függ, amennyiben megtörténhetik, hogy magasabb hőmérsékletnél forró anyagok teljesen ugyanazt a hatást idézik elő, mint az alacsonyabb hőfokon forró anyagok, hacsak azokat a lámpa melegebb részeiben helyezzük el, vagy ha a lámpa maga nagyobb mértékben hevül föl stb. Mindazok az anyagok, melyek 300°-nál alacsonyabb hőmérsékletnél forranak, még akkor is jóval több gőzt fejlesztenek, mint amennyi a lámpa féi^ erejének változatlanul tartására szükséges, mikor azokat szándékosan lehetőleg alacsony hőmérsékleten tartjuk, mint azt pl. egy kísérletünk igazolta, melynél naftalint használtunk és ezt egy a lámpa hőhatása ellen vízhűtéssel védett toldatcső végében helyeztük el. Továbbá azt is tapasztaltuk, hogy a kitűzött czélt oly anyagok alkalmazásával is elérhetjük, melyek maguk ugyan nem illa- < nók, de magasabb hőmérsékletre hevítve ! elbomlanak és széntartalmú gőzöket vagy gázokat fejlesztenek. Ennek megfelelően a rendkívül számos alkalmazható vegyületek két csoportba oszthatók : I. Az első csoportba a 300°-nál magasabb hőmérsékletnél forró bomlás nélkül elillanó anyagok tartoznak, minők a phenantren, athracen pyrén és a többi, egészen a chrysenig és picenig terjedő magasabb szénhydrogének, vagy megfelelő halogénvegyűletek, pl. perchlorbenzol, perchlornaftalin, perbrombenzol, vagy bizonyos nitrogénvegyületek, minő az akridin. II. A második csoportba a hő hatása alatt bomló és széntartalmú gázokat vagy gőzöket szolgáltató vegyületek tartoznak, minő a paracyan. Az eljárást egy foganatosítási alakja alapján a következőkben ismertetjük : A lámpa-körtébe egy szemcse anthracént, vagy ha a körte maga is fölmelegszik, chrysént teszünk és a körtéből a levegőt eltávolítjuk. A jelzett anyagból, — mely kis csövecskében helyezhető el — egy milligramm elégséges. Mikor a lámpa ég, az anyag egy csekély, a gőztenziónak megfelelő része állandóan gőzalakban van, mely a lámpa leghidegebb részén részben ismét lecsapódik, ha azt kezdettől fogva nem itt helyeztük el. A lámpa ellenállása a lámpa égésénél fokozatosan csökken, az ellenállás változásának sebessége első sorban a hőmérséklet függvénye, de számos más mellékkörülménytől is függ, melyekre később térünk ki. Ha a lámpa lényegesen magasabb hőmérsékletű helyen ég, a szál ellenállása jóval gyorsabban csökken, mint közepes hőmérsékletű helyen, az alacsonyabb hőmérsékletű helyen pedig igen lassan, vagy egyáltalában nem csökken, sőt esetleg mint a közönséges izzólámpáé, még növekedik is. Az elpárolgás sebességét, tehát a szénszál vastagodásának sebességét az oly kis hőmérsékletváltozások, minők lakóhelyiségekben lépnek föl, lényegesen nem módo! sítják. Hogy már most a szénszál vastagodása pon-