28636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák előállítására és javítására

- 3 — tosan abban a mértékben menjen végbe, amily mértékben az égésnél föllépő változások kiküszöbölése czéljából annak végbe mennie kell, számos különleges föltételt kell teljesíteni, melyek annyira bonyolódottak, hogy azokat számítás alapján figyelembe venni nem lehet, hanem csak kísérleti úton, pl. akként, hogy a lámpát változtatható hőmérsékletű helyiségben égetjük és meghatározzuk, hogy az ellenállás mily módon változik a hőmérséklettel. Ha pl. azt tapasztaljuk, hogy a szénszál vastagodása csakis akkor megy elég kedvezően végbe, mikor a lámpa 50° hőmérsékletű helyiségben ég, akkor vagy illanóbb anyagot kel! a körtébe tenni, vagy a lámpa szerkezetét' kell akként módosítani, hogy a lámpa több hőt fejlesszen, pl. kisebb körtét kell alkalmazni, vagy homályos körtét kell használni, oly lámpáknál pedig, melyek körtéje nem teljesen légüres, hanem inersgázokat tartalmaz, a gáz nyomását megfelelően kell megválasztani — ugyanezt a czélt a körte és szál alakjának és viszonylagos helyzetének, vagy az elpárologtatandó anyag fölszinének alkalmas módon való megválasztásával is elérhetjük. Minthogy azonban nehéz a viszonyokat minden esetben akként megválasztani, hogy a szabályozás önműködően is teljesen pontosan menjen végbe, előnyös lesz bizonyos esetekben a szál megromlásának hatását önműködően csak részben kiegyenlíteni, úgy hogy a lámpa fényereje lassan csökkenjen. Ekkor a lámpát bizonyos idő — pl. 50 óra — elteltével a feszültség és áramsűrűség ellenőrzése mellett melegebb helyiségben égetjük, hol a kiegyenlítés gyorsabban megy végbe mindaddig, míg a lámpa ellenállása a megfelelő értéket el nem érte. Különösen előnyös ez a módszer utczai világításra szolgáló lámpáknál, ine-lyeknél a szénszál nyári időben túlkompenzálódnék, ha az télen teljesen kompenzálva van; sikerül azonban ebben az esetben a kiilső hőmérséklet befolyását akként kisebbíteni, hogy kettős üvegkörtét alkalmazunk és az ezek között lévő térből a levegőt kiszivatjuk. Ami a második módszert illeti, mely a hő hatására bomló és széntartalmú gázokat szolgáltató anyagok alkalmazásán alapszik, példaképen a következő foganatosítási alakot ismertetjük: A szénszál közelében egy csövecskében paracyant helyezünk el, mely a hő hatására cyangázt szolgáltat, ez pedig az izzó szénszállal érintkezve szént választ le és nitrogént fejleszt. A csövecskét csak rendkívül nehezen lehet a szénszálhoz viszonyítva helyesen beállítani, ezért előnyös, ha a csövecskét oly helyzetben helyezzük el, melyben a szénszálra kiegyenlítő hatást alig, vagy épen nem gyakorol. Az így szerkesztett lámpát időről-időre akként javítjuk, hogy azt egy hőforrás közelében az áramviszonyok megfigyelése mellett a föntebb leírt módon égetjük. A föntebb jelzett módon a gázokból vagy gőzökből a szénszálra lecsapott szén mellett gázok is fejlődnek, nevezetesen a szénhydrogénekből hydrogén, a cyanból nitrogén és a halogénvegyületekből a megfelelő halogén válik le. Ezek a gázok vezetik a hőt és fejlődésük következtében a lámpa hőviszonyai is megváltoznak, ezenkívül jelenlétük más okokból sem közömbös. Hogy befolyásukat gyöngítsük, czélszerű, ha a lámpában kezdettől fogva vannak inersgázok (pl. argon), ekkor a lámpa hőmérséklete állandóbb és az elpárolgás egyenletesebb fog lenni. Természetesen az volna a legkedvezőbb állapot, ha a gázokból az izzószénszál csak szenet választana le és nem gázokat is, melyek a szálra kedvezőtlen befolyást gyakorolnak. Oly szénvegyületeket, melyekből oxygén is válik le, előzőleg nem lehet alkalmazni, de zavarokra ad okot a tiszta szénhydrogének alkalmazásánál leváló hydrogén és chlorozott szénhydrogének használatánál fölszabaduló chlor is. Hogy ezeket a gázokat eltávolítsuk, az ismert módon elnyelő anyagokat, pl. szénhydrogéneket tartalmazó lámpáknál palla, diumszivacsot, halogénvegyiileteket tartal-