28528. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa zárt haranggal

mástól a kellő távolságban vannak, a (2) szénből az áram az alsó (3) szénbe megy, azután a (4) eséve magján és tartóján, ennek tekercselésén és az (5) vezetéken a másik (9) sarokkapcsolóhoz megy. (Megjegyzendő, hogy a lámpa működtető szerkezetének fölső része a vázzal van összekötve.) A most leírt főáramkörből egy mellékáramkör ágazik el, melybe a finom drótból tekercselt (6) cséve van bekapcsolva és melyet a (7 8) áramzáró zár és szakít meg. Az áramzáró (7) rugója a (9) sarokkapcsolóval, annak (8) kontaktus - csavarja pedig a (6) csévével van összekötve, mely utóbbi másik sarka ismét a (6) cséve (13) vasmagjának (12j rugója által képezett (11) árammegsza kító (10) kontaktusával van kapcsolatban. A (10) kontaktus az áramforrással a (11') vezeték útján összekötött váztól szigetelve van. A ((1) cséve (13) vasmagjával összekötött (12) lemeznek két bevágása van, melyek mindegyikében egy-egy (14) korong fekszik. A két (14) korong a (15) tengelyre van ágyazva, mely egy (16) fogaskereket visel, ez a fogaskerék a (17) fogaskerékbe fogódzik, mely a (2) fölső szén mozgatására szolgáló egyik her.gert képező (18) tengelyre van fölékelve. A (18) tengely a (19) fogaskerékáttevés útján forgatja a másik hengert képező (18') tengelyt. A (3) alsó szén a (20) fegyverzetre van szerelve, melynek alsó vége a (4) cséve magját képezi. Ez a mag a (21) rúdban végződik, mely a (22) rúgó hatása alatt állandóan fölfelé mozogni, vagyis a (3) alsó szenet a (2) fölső szénre szorítani törekszik. Ez a (21) rúd a (23) lemezzel áll szemben, melyet a (24) rúgó rendes körülmények között a (8) kontaktusra törekszik szorítani, a (23) lemez és (8) kontaktus egy árammegszakítót képez, mely a (6) cséve áramkörét szakítja meg. Mielőtt a szerkezeti részletek ismertetésére térnénk át, a lámpa működési módját fogjuk ismertetni, mely czélból föltételezzük, hogy a lámpa működésen kívül van, vagyis a két (2 és 3) szén közvetlenül érintkezik egymással. Ha már most a lámpán áram megy át. az (1) sarokkapcsolón bejutó áram a (2) szénből a (3) szénbe és innen a (4) csévébe megy át, az (5) dróton pedig a (9) sarokkapcsolóhoz folyik. Ennek következtében a (4) cséve a (20) vasmagját meghúzza, a (3) szén a (2) széntől eltávolodik és fényív létesül. A (2 és 3) szén fogyása következtében a széncsúcsok távolsága növekedik, az ellenállás fokozódik, tehát a (4) csévének a (20) magra gyakorolt húzása csökken. A (20) magot egy bizonyos pillanatban, melyben a (4) csévéli átfolyó áram túlságosan elgyengül, a (22) rúgó fölfelé húzza, a (21) rúd elhagyja a (23) lemezt, mely ennek következtében a (7) rúgó hatása alatt a (8) kontaktusra fekszik. Most már a (6) csévét magába záró mellékáramkör zárva van, az (1) sarokkapcsolótól jövő áram a lámpavázon és a (11') vezetéken a (11) rúgóhoz megy, azután a (10) kontaktuson át a (6) cséve tekercselésébe jut, honnan a (8) kontaktuson, a (23) lemezen és a (24) vezetéken a (9) sarokkapcsolóhoz megy. A mellékáramkörbe kapcsolt (6) csévéli átmenő áram a csévét gerjeszti, ez a (13) vasmagját és a (12) lemezt mágnesezi és meghúzza. A (12) lemez mozgásában az ugyancsak mágnesessé váló (14) korongok is részt vesznek és a (18 18') hengereket forgásnak indítják, tehát a fölső szenet lefelé mozgatják. Amint a (2) fölső szén lefelé mozgását befejezte, a (11) lemezrúgó is elhagyta a (10) kontaktust, a mellékáramkör megszakad és a (13) vasmag mágnesességét elvesztve, egy megfelelő rúgó hatása alatt fölemelkedik. Amint ez megtörténik, a (6) cséve áramkörét a (11) rúgó újból zárja, tehát a (2) szenet ez a (6) cséve újból lefelé fogja mozgatni és ez mindaddig ismétlődik, míg a két (2 és 3) szén között képződött fényív ellenállása normálissá nem válik. Ebben a pillanatban azonban a (4) csévén ugyancsak oly erősségű áram megy át, mely a (4) cséve vasmagjának meghúzására elégséges, tehát a (23) áramszakítót a (21) rúd leemeli a (8) kontaktusról. Mikor ez megtörtént, a (6) cséve áramköre is megszakad