28434. lajstromszámú szabadalom • Kézi írókészülék
megerősítése tetszőleges lehet, például a betűk vékony (b) bordákra erősíttetnek, melyek azokat széles hézagok hagyásával összefoglalják, vagy pedig a betűk egy átlátszó gömbföliiletre, vagy megfelelő anyagból, például üvegből, czelluloidból stb. készült üres gömbszeletre erősíttetnek. Ez utóbbi esetben a bordák helyett a gömbfölületen a betűk alatt és fölött vonalak húzhatók, melyek a betűk egyenesen tartását s azoknak egyenes vonalban való lenyomtatását igen megkönnyítik. A betűk közötti tágas hézagoknak szintén szabadoknak vagy átlátszóknak kell lenniök. Nemcsak az egyes betűknek kell világosan és élesen határolva a szem előtt feküdniök, hanem a betűk alatt fekvő papirt, a már megírt sorokkal együtt is jól és világosan kell látnunk. Ilyen módon minden betű valamely tetszőleges helyre pontosan lenyomtatható. A betűk kényelem szempontjából a készüléken úgy rendeztetnek el, hogy a gyakrabban előforduló betűk a készülék közepéhez közelebb feküsznek s a gyakrabban egymás mellé kerülő betűk a készüléken is lehetőleg közel állnak egymáshoz. A görbe lap közepén egy érdes fölületű (d) fogantyú van alkalmazva, mely a bordákkal vagy az átlátszó görbe lappal egy vagy több helyen köthető össze. A kézi irókészűlék ennélfogva csak a következő részekből áll: 1. a betűkből, melyek valamely gömbfölület vagy általában szabályosan görbült fölület egy részét képezik; 2. a tetszőleges irányú és alakú bordák által képezett hálóból, vagy egy megfelelően görbült átlátszó lapból, mely, valamint a háló is a betűknek helyzetükben való megerősítésére szolgál; 3. a fogantyúból. A készülék használati módja a következő: A készüléket fogantyújánál fogva kezünkbe vesszük s a homorú festékpárnára nyomjuk, minek következtében az összes betűk festékkel láttatnak el. Ekkor a betűk tetszőleges sorrendben papirra nyomtathatók, miután előbb a készülék elforgatása által a legalacsonyabb helyzetbe hozattak. A betűknek egy görbe fölületen való elrendezése következtében a szomszédos betűk nem érintik a papirt s minden alkalommal csak egyetlen egy betű lenyomatát kapjuk és a betűk közötti hézagok átlátszósága folytán minden egyes betű lenyomtatása pontosan követhető. Ha a betűket ily módon egymás után lenyomtatjuk, némi gyakorlat mellett már jó és olvasható irást érhetünk el, különösen vonalozott papiron vagy sorvezető használata mellett. Ha azonban teljesen szép és szabályos irást akarunk előállítani, vagy pedig ha kezdetben még nem rendelkezünk kellő gyakorlattal, akkor a 7—12. ábrákon bemutatott (f) vezetéket vagy sablont vesszük segítségül. Az (f) vezeték vékony fémlemezből áll s a sorok számára egy vagy több egyenes (n) hasítékkal bír, melyeknek hossza a hasábok teljes szélességének felel meg. Az (n) hasítékok keresztmetszete a 8. ábra szerint ferde, a 9. ábra szerint pedig ferdén kiálló széleket mutat. Ezen hasítékok hoszsza a kivánt legszélesebb hasábnak megfelelően van megállapítva, míg a hasítékok szélességének olyannak kell lennie, hogy a betűk ezeken keresztül az alattuk fekvő papirra soralakban lenyomtathatok legyenek. Mivel azonban a betűk különböző magassággal bírnak, a négyszögletes betűtesteket, valamint a sorvezető hasítékok szélességét a legmagasabb betűk nagyságában készítjük s a többi betűket, a szerint, hogy milyen helyzetet foglalnak el a sorban, a betűtestek alsó lapjának közepén, fölső vagy alsó részén alkalmazzuk. A 7. ábrán látható vezeték megakadályozza, hogy a szomszédos betűk nyomtatás közben eldörzsölődjenek, úgy hogy teljesen egyenes sorokat kapunk egyenesen álló betűkkel. Ha a betűk egyenlő szélesek, mint a legtöbb írógépnél, a betűk közötti távolság szabályozása czéljából a sorhasítékok kiálló szélei egy kissé fölmagasíttatnak s (i) fogazással láttatnak el (11—12. ábrák), míg a betűtestek oldalain megfelelő (e)
