28289. lajstromszámú szabadalom • Vágányelrendezés daruvágányok és hasonlók kanyarulataiban

- 3 -az (5) kerekeket függélyes tengelyeik körül 90-kal ismét elforgatjuk, minek megtörténte után a darú ismét átmehet az egyenes vágányra. Az egyes kerekeket ebben az esetben is, úgy mint előbb, kerékcsoportokkal lehet helyettesíteni, a (22) sinek helyén pedig kis fordító korongokat alkalmazni. A (19) körpálya középpontjának nem kell a két (20 és 21) sín metszéspontjába esnie, hanem (mint a 14. ábrán látható) azt ebből ki is lehet tolni, mikor a körpálya sugara természetesen nagyobb fog lenni. A külső körív és a belső körpálya középpontja természetesen egybe esik. A 14. ábrán a darú két végállásánál a vonalkázott négyszögek jelzik. Ha a középpontot még inkább eltoljuk, végül a (19) körpálya sugara a (8, 9, 10, 11) körív sugarával válik egyenlővé és a két pálya egybe esik. Ez az eset a 15. ábrán sematikusan látható. Ha el akarjuk kerülni, hogy a külső körivalakú (8, 9, 10, 11) sín az egyenes sínt keresztezze és hogy a keresztezési helyen váltókat, elfordítható síneket vagy fordítókorongokat kelljen alkalmazni, a belső fordító korongot a következő módon rendezzük el. Legyen a 16. ábrán (2 és 3) a két sínpár, melyeket egymással össze kell kötni. Minthogy a magyarázatok csakis geometriai tényekre vonatkoznak, a rajzok ugyancsak csakis geometriai szempontok figyelembe vételével vannak szerkesztve. Legyen (23, 24, 25, 26) a vonalkázott négyszög által jelképezett darú négy támasztópontja, tehát a darú ama négy pontja, melyeken a kerekek a síneket érintik. Az (I) állás az, melyben a darú a nyíl irányában mozogva, az egyenes (2) szakasz végpontjához ér és melyben annak elfordítását megkezdjük. A (23) ponttól egy körívalakú (27) sín indul ki, melynek középpontja egyrészt a szöget felező (29) egyenesbe, másrészt pedig az egyenes pálya végpontjába érkezett és elfordulását megkezdő darú keréktávolságát felező (30) egyenesbe esik (1. az (I) állást). A (27) ívsín sugara egy derékszögű háromszög átfogójával egyenlő, melynek egyik befogója a (28) középpontnak a külső sínszáltól mért távolságával, másik befogója pedig a darú (23—24) keréktávolságának felével egyenlő. Ez a (28) pont képezi ezenkívül a (4) fordító korong középpontját is, melyen a (25 és 26) pontoknak megfelelő kerekeket alátámasztó (25 — 26) sín van fölszerelve. Ha már most a darút elfordítjuk, úgyhogy annak (23, 24) kerekei a (27) sínen maradjanak és ha a darút annyira elfordítottuk, hogy mindkét kereke a körpályára jutott (pld. a (III) állásban, melyben a darú körülbelül a (27) ívsín középig jutott), a (4) korong — akár hat arra külsőerő, akár nem, — a darú forgásában részt vesz, vagyis a (III) állásnál a (28) forgásponthoz viszonyítva ugyanazok a geometriai viszonyok létesülnek, mint az (I) állásnál és a mozgást akadályozó erők nem lépnek föl. Ha végül, mint az az (V) állásban látható, a (23, 24) kerekek a (27) ívsínt ismét elhagyták, mindkét kerékpár az egyenes (3) vágányszakaszon áll, tehát a fordító korong ismét az (I és III) állással egybevágó állásban van. Nehézségek csak akkor lépnek föl, mikor az egyik kerékpár az egyenes, a másik kerékpár a görbe szakaszon van. Ebben az esetben, mint azt a 17. ábrán a (II és IV) állásnak megfelelően jeleztük, a keréktávolságot felező vonal nem megy át a (28) ponton, hanem a (28) ponton átmenő (30) vonallal a (31) pontnál szöget képez. Hogy az elfordulás ennek daczára lehetséges legyen, a (25—26) sín a (4) fordítókoronggal nincs mereven kapcsolva, hanem evvel egy (31) forgáscsap útján áll kapcsolatban, mely körül a (25—26) sín elfordulhat. Pontosabb geometriai vizsgálatok igazolják, hogy eme (II) állásnál, illetve a (31) pont minden hasonló állásánál a (31) pont nem esik többé a (28) pont körül írt kör kerületébe, hanem hogy a sugár a forgás közben némileg megváltozik. Hogy evvel a körülménnyel számolhassunk, (25—26) sín forgáscsapja egy prizmapár útján (pld. a (4) fordítókorong egy vezetékében, mint az a 18. ábrán látható) vezetve van, A (31) csapot