28289. lajstromszámú szabadalom • Vágányelrendezés daruvágányok és hasonlók kanyarulataiban
_ 4 _ pld. a (32) rúgó vezeti biztosan vissza a kezdeti állásába. Ily módon a darú a (2) vágányról nehézség nélkül mehet át a (3) vágányra. Bizonyos méretezési viszonyoknál az átmérő hosszának változása oly csekély, hogy azt már a forgáscsap, valamint a kerekeknek a sineken engedett mozgástere is kiegyenlíti. Ebben az esetben a (31) csapot nem kell eltolhatóan ágyazni. Egyébként a (31) forgáscsapot a darú másik oldalára is áthelyezhetjük, mint azt a 19. ábra jelzi, mely esetben a (23, 24) kerekek váza a (231 , 241 ) darúvázzal egy (31) csap útján van összekötve, vagy pedig a darú egész lába ugyancsak egy csap körül van a darú fölső tartójába ágyazva. A 20. ábrán a föntebb leírt elrendezés egy különleges kiviteli alakja van ábrázolva. Ennél a darú csak akkor kezdi meg elmozdulását, mikor a (2) vágány ama pontjához érkezett, hol azt a (3) vágány belső sínje keresztezi. A (28) forgáspont ordinátatávolsága a (33) metszésponttól egyenlő a (25—26) keréktávolság felével, a (4) fordítókorong pedig megfelelően kisebb. A (4) fordítókorongot egy egyszerú (4) kar is helyettesítheti, mint az a 21. ábrán oldal- és fölülnézetben látható és mely a (31 és 28) forgáscsapokat köti össze egymással. Czélszeríí, ha ebben az esetben a (31) forgáscsapot (egy kis (34) futógörgővel) alátámasztjuk, szükségesetén pedig a(25—26) sín alatt is lehet alátámasztást alkalmazni. Ha a (28 és 31) forgáspontok egészen a (33) metszéspontba esnek (22. ábra), a forgáscsapot eltolhatóan kell szerelni, mit oly módon érünk el, hogy a fordítókorong (28) csapját két irányban szereljük eltolhatóan (1. a 23. ábrát), úgy hogy a (23, 24) kerekek által az adott időben előírt és a 24 ábrán jelzett pályát követheti. Ennek a pályának két hurka van, melyek közül az eg\ ik az elért (3) vágányba, a másik az elhagyott (2) vágányba nyúlik. Az első huroknak előre vezető ágát a (28) pont irja le, mikor a darú (23) pontja (22. ábra) a (27) ívsínen ós (24) pontja az egyenes sínen mozog, azonban még a második vágány belső sínjének (35) metszéspontja előtt vau. Eme hurok visszavezető ágát a (28) pont irja le, mikor a (24) pont a (35) ponton túlhaladt (22 ábra). Attól a pillanattól kezdve, melybeu a darú (24) pontja a (23) pontot (22. ábra) elérte, a (28) pont a hurok csomópontjában nyugalomban marad, míg a (23) pont az ívpályát el uem hagyja, mikor azután az ellenkező irányban fog a másik vágányba nyúló hurkon mozogni, mint előbb az első vágányba nyúló hurkon. A 25. ábrán egy elrendezés látható, melynél a (25 —26) sín nem közvetlenül a (28) csap körül forog, mint a 23. ábrán, hanem a (28) csap a (25—26) sinek vezetésére szolgáló (4) egyenesbe vezetésével van összekötve. Az (I, 111 és V) állásnál (16. ábra) eme két csap egymás fölött egy függélyesben fekszik, a (II és IV) állásnál ellenben a (31) csap a (4) vezetékben ennek elfordulása közben eltolódik. Ha a részeket megfelelően méretezzük és a kerekek nyomkarimáinak megfelelő játékteret engedünk, elégséges ha a (28) csap a 24. ábrán látható görbe legnagyobb mérete irányában (26. ábra) vagy pedig a görbe mindkét főmérete irányában (27. ábra) eltolódhatik. A 25. ábrán látható elrendezés egy gyakorlati kiviteli alakja a 28. és 29. ábrán elől-és fölülnézetben látható. A fix (28) forgáscsap itt is megvan. A (4) rész (36) sínekkel fölszerelt fordítókorongot képez, az eltolható szánt (25. ábra) a kerekekre szerelt (37) darúláb képezi, a (31) forgáscsap pedig a (37) darúláb fölső végén van kiképezve, úgy liogyr a (38) híd a (37) darúláb körül forgatható. A (25 — 26) sín itt a (36) sínnel van egyesítve, mely a 25. ábrán látható egyenesbe vezetést képezi. Minthogy a (37) darúlábnak magában véve is állékonynak kell lennie, négy kerékre van szerelve, minek megfelelően két (36) sín van alkal-I mazva. Az elfordítás akként történik, hogy i először a (4) fordítókorongot forgatjuk, úgy hogy a (36) sinek a 24. ábrán látható görbe első ágának főirányába essenek, minek megtörténte után az elfordítás a 25. ábra alapján leírt módon végezhető.
