27951. lajstromszámú szabadalom • Hajtó-, fékező- és megállító szerkezet

szorító, melynek merev (Cl) vége az (M) állvány egy helytálló pontjával van összekötve, mi mellett a szorító a dobnak a (Z) irányban történő forgása közben való visszafordulását megakadályozza. Ezen szorító (R) rugója tehát a hajlékony (C2) véget az (M) állvánnyal (vagyis a merev (Cl) véggel) köti össze. 3. A 3. számú gömbölyítő szorító, melynek merev végéhez a készülék (P) láncza van erősítve és a mely a dobot fokozatos forgásában kiséri, miközben a (P) lánczot fölgombolyítja. Az ezen szorító hajlékony végével összekötött kis (Q) gombolyító láncz lehetővé teszi, hogy a szorító a dobon a (Z) iránnyal ellentétes irányban tetszés szerint csúszhassék és ily módon a (P) láncz gyorsan és önműködően legombolyítható legyen. Ezen készülék oly esetekben alkalmazható, midőn a teher kivánt elmozdulása aránylag csekély és a (T) dob elegendő a (P) láncz fölgombolyítására. Oly esetekben, midőn a létesítendő fölgombolyítás eléggé jelentékeny, ezen czélra egy második u. n. gombolyító dobot alkalmazunk, mely az elsőtől független és kizárólag a (P) láncz fölgombolyítására szolgál. A két (0) működtető emeltyű alkalmazásával járó mozgásveszteséget az által kerülhetjük el, hogy ezen utóbbi emelő segélyével egy második, az előbbivel ellenkező irányban elhelyezett készüléket működtetünk. A készülék működési módja a következő : Tegyük föl. hogy a fölhúzó készülék (P) lánczára erősített teher volna fölemelendő. E czélból az (0) emeltyűt váltakozó mozgásba hozzuk, a mikor is a (Z) irányú elmozdítások következtében a dob az egyik irányban elfordúl, mivel az 1. számú szorító a dobot magával viszi. Másfelől a dob a 3. számú szorítóra hat és azt elforgatja, úgy hogy ezen szorító a készülék (P) lánczát magával viszi és a (T) dobra, vagy pedig egy független, a dob tengelye irányában elhelyezett pótdobra fölgombolyítja. Valahányszor a 1. számú szorító által gyakorolt forgató hatás megszűnik, a 2. számú szorító a (T) dobot megakasztja és azt oly módon rögzíti, mint valamely kilincs, mely igen sok foggal bíró fogaskorongra hat. Ha a lánczot le akarjuk fejteni, a (Q) lánczocska végét meghúzzuk, minek folytán a 3. számú szorító meglazúl és a (T) dob körül, mely mozdulatlan marad, gyűrű módjára elfordúl. A (P) láncz lefejtése bármely pillanatban beszüutethető, a mennyiben csak a (Q) lánczra gyakorolt húzást kell abban hagyni. Megjegyzendő, hogy a (P) láncz vagy zsinór lefejtése a (Q) lánczocska végének elmozdulásával, nem pedig a reá gyakorolt erőkifejtéssel arányos, míg a közönséges fölhúzó szerkezetek ezen tulajdonsággal nem bírnak, minek következtében a lefejtés erőszakosan és rohamosan megy végbe. Az ismertetett fölhúzó készülék tehát oly fokú érzékenységgel szabályozható, a milyennel csak kívánjuk. Az önműködő szorító alkalmazásának másik példája gyanánt olyan fékező készüléket fogunk ismertetni, mely a csavarok és különösen fogaskerekek által átvitt mozgások reverzálhatlanságát önműködően biztosítja. A 8—9. ábrákon ilyen önműködő fékező készülék van bemutatva. Ezen készülék kettős hatású, (azaz mindkét irányban működhet, míg az egyszerű hatásúfékező szerkezet csak egyik és pedig azon irányban biztosítja a reverzálhatlanságot, a melyben reá a mozgó test hat) és lényegében egy helytálló (T) dobból áll, melyen az (S) transzmisszió tengely hatol keresztül, melynek re verzál hatlansága biztosítandó. A (T) dobra két, 1. és 2. számú szorító van ellenkező értelemben elhelyezve. A szorítók merev (Cl) végei az (S) tengelyre ékelt (s) gyűrűhöz vannak erősítve, míg hajlékony (C2) végeik a közös (R) kapcsoló rúgó hatása alatt állnak. Az (S) tengelyen a (V) köpeny forgatható, melyet az 1. és 2. számú szorító tekercsek végeihez kapcsolt (s) gyűrűvel a (v) csapszög szilárdan, azonban bizonyos játék meghagyásával, kapcsol össze. A (V) köpennyel szilárd kapcsolatban