27951. lajstromszámú szabadalom • Hajtó-, fékező- és megállító szerkezet

tiális (Z) erőt alkalmazunk, akkor ezen erő a tekerűletet lefejti, a dobhoz tapadó (N, C2) ív hosszát pedig csökkenti és az (R) rúgót (elméletileg) megfeszíti. Mivel a már rövid (N, C2) tapadó ív a súrlódást még inkább csökkenti, a szorító rúgó ujabb megfeszüléséből származó 21, ef

« = t' érték maga is csekély lesz azon értékhez viszonyítva, a mely forgás esetén kiadódnék. g) Következmény. A tekercs a dob körül foroghat, miközben a következő kifejezés által megadott csekély súrlódási munkát végzi: t'. 2 x <p. 11. h) Következmény. Eddig a fejtegetések megkönnyítése végett föltételeztük, hogy a tekercsek belső átmérője a dob átmérőjétől kevéssé különbözik, a valóságban azonban ezen méretek egyenlők és a szorító rúgó által össze nem húzott tekercsek a dobon csekély súrlódással mozoghatnak. Ebből következik, hogy nyugalmi állapotban, ámbár ekkor csakis az első hajlékony tekerűletnek egy része szorítja a dobot, mégis a többi tekerületek is érintkezésben állnak a dobbal, a nélkül azonban, hogy ahhoz volnának szorítva. Teljes munka közben a dobot az összes tekerületek szorítják, azonban hozzátehetjük, hogy ezen két állapot egyikéből a másikba való átmenetel teljesen észrevehetetlen módon megy végbe, a mennyiben az önműködő szorító összes pontjainak összehúzódása a (Cl) és (C2) pontok közötti távolság rendkívül csekély változásában nyilvánul. Az önműködő szorítónak készülékeinknél hasznosítható tulajdonságai a következők: 1 a. következmény: Az (S) irányban forgó dob megállítható az által, hogy a (Cl) pontot rögzítjük. (Önműködő megállító zárókészülék.) 2b. következmény: 1. Az (S) irányban forgó dob a megszabott (Yj erő hatása alatt álló (Cl) pontot magával viheti. (Önműködő merevítő zárókészülék). 2. A rögzített dob a megszabott (Y), erő hatása alatt álló (Cl) pontot mozdulatlanná teheti. (Önműködő megállító zárókészűlék). 3 c. következmény : A dob és az (S) irányban forgó (Cl) pont közötti kapcsolat megszüntethető az által, hogy a (C2) pontot helytállóvá tesszük. (A legöngyölítés önműködő megállítása.) 4 e. következmény : A dob a (Cl) pontra (Sl) irányban ható erő által forgásba hozható. (Önműködő transzmissziós zárókészűlék.) 5 d. következmény : A tekercs a rögzített dob körül a (C2) pontra (Sl) irányban ható erő segélyével elforgatható. (Önműködő lefejtés.) 6 g. következmény: Ugyanezen föltételek mellett a szorító a dob körül, a (Cl) pontra (S) irányban ható erő segélyével is forgatható. (Önműködő kiakasztás.) 7 f. következmény: A (Cl) pont rögzítve van és a dob az (Sl) irányban mégis szabadon foroghat. (Önműködő kiakasztás). 8 li. következmény : A (Cl) pontnak a (C2) ponthoz viszonyított helyzete a gyakorlatban majdnem változatlan, akár össze van húzva a szorító, akár nincs. (Teljes áttétel, mathematikai helyváltozás.) A következőkben a fölsorolt tulajdonságokkal bíró önműködő szorító szerkezet alkalmazásait fogjuk ismertetni. Első sorban egy fölhúzó készüléket ismertetünk, melyen az önműködő szorító mind a három minőségében, nevezetesen 1. mint közlő, 2. megakasztó és 3. gömbölyítő szerkezet van alkalmazásban. A 7. ábrán bemutatott fölhúzó készülék a (t) tengely körül forgó (T) dobból áll, mely (t) tengelyt az (M) állvány támaszai tartják. A dobra három önműködő szorító van szerelve, úgymint: 1. A mozgás átvitelére szolgáló 1. számú szorító, mely merev (Cl) végével a dob tengelye körül forgatható (0) működtető emeltyűhöz van erősítve, mely szorító arra szolgál, hogy az (0) emelőnek a (Z) irányban végzett elmozdulásait, bármily csekély legyen is ezen elmozdulások nagysága, a dobra teljes mértékben átvigye. 2. A megakasztásra szolgáló 2. számú