27951. lajstromszámú szabadalom • Hajtó-, fékező- és megállító szerkezet

- 3 tengelyére vonatkoztatott (M) forgató nyoma- I téka kisebb vagy egyenlő 9 t(ef

— 1), ahol (<p) a dob sugara, akkor a dob meg fog állni. b) Következmény. Ha az eddig rögzítettnek föltételezett (Cl) pontra meghatározott (Y) erő hat, akkor a forgó dob ezen (Cl) pontot és ennek következtében az egész tekercset magával viszi és pedig ha t (ef

* — 1) > Y akkor M><pY c) Következmény. Ha az a) pontnak megfelelő esetet, vagyis a szorító hatása alatt megállított dobot vizsgáljuk és a (C2) pontban (Sl) irányban ható, tangentiális (X) erőt alkalmazunk, akkor a (C2) pont (t) feszültsége csökkenni fog, úgyszintén a (tef

a

— 1) súrlódás is, mely a dob forgását megakadályozza és mihelyt f(t-X) (ef

«-l)<M, a dob súrlódással forogni fog. Ezen súrlódás azonnal megszűnik, mihelyt t — X, mert <p(t —X) (ef

«— 1) = 0 ha (t —X) = 0 d) Következmény. Ha a dob helytálló és (X) nagyobb (t)-nél, akkor a tekercs számba vehető súrlódás nélkül, szabadon fog a dob körül forogni. Ugyanezt a következő módon is kifejezhetjük : Ha a (C2) pontban oly erőt alkalmazunk, mely az (R) szorító rúgó hatását megszüntetni képes, akkor a dob ós tekercs egymástól függetlenek lesznek. Második eset, Tegyük föl, hogy 1. a dob I az (Sl) irányban foroghat, azonban egy erő által, melynek (a dob tengelyére vonatkoztatott) forgató nyomatéka = M, mozdulatlanná van téve és 2. a (Cl) pont elmozdítható. Ha a (Cl) pontban (Sl) irányban ható tangentiális (Y) erőt alkalmazunk, akkor ezen erő a tekercset fokozatosan a dobhoz fogja szorítani, mivel a dobhoz tapadó (N, C2) ív a csúszással szemben oly ellenállást fog kifejteni, mely nagyobb mint a tekerűlet azon részének hajlítási ellenállása, mely ezen részre hat, a mint azt az első eset tárgyalásánál láttuk. Minden úgy történik tehát, mintha a dob a helytállónak tekintett (Cl) ponthoz viszonyítva forgó mozgást törekednék végezni. e) Következmény. Ha M < <p t (ef

a

— 1) és egyszersmind 9 Y > M akkor a dob a (Cl) ponttal együtt forog. Harmadik eset. Tegyük föl, hogy a dob az (Sl) irányban foroghat, míg a (Cl) pont rögzítve van. A mozgás megkezdésekor a (C2) pontra húzás gyakoroltatik, mely az (N, C2) ívnek a dobon való súrlódásából ered. Az (R) rúgó (elméletileg) megfeszül, a tekerűlet kitágul és a dobhoz tapadó (N, C2) ív mindaddig rövidül, míg csak (ahol (t') azon tangentiális húzás, melyet a tekerűletnek a (Cl) ponttól oldalt fekvő része a dobhoz tapadva maradt ívrészre gyakorol, (i'j pedig az (R) rúgó meghúzásából eredő feszültség). Mivel a tekerületek belső átmérője a dob átmérőjétől csak igen kevéssel különbözik, a (C2) pontnak az (Sl) irányban, az egész tekerűletnek a nyugalmi állapotba való visszavezetése czéljából végzett elmozdulása igen csekély. Ennélfogva a rugónak kiegészítő megfeszülése szintén igen csekély lesz, tehát (t') csak igen kevéssé fog (t)-t-ől eltérni. f) Következmény. A dob tehát elforoghat, miközben a végzett súrlódási munka csak kissé tér el a t. 2 7T 9 n értéktől, föltéve, hogy a mozgató erő munkája ezen különben csekély súrlódási munkánál nagyobb. Megjegyzés. Ha a most tárgyalt f) esetben, a (d) esethez hasonlóan a (C2) pontban oly erőt alkalmazunk, mely az (R) rúgó hatását ellensúlyozni képes, akkor a dob és a szorító egymástól függetlenek lesznek. Negyedik eset. Tegyük föl, hogy a dob helytálló, a (Cl) pont pedig elmozdítható. Ha ezen pontban (S) irányban ható tangen-