27792. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti fékeken
— 3 — (28) csiga mögött halad át, mi az általános elrendezésből folyik. A (v) emelőnek a (w) tengelyre szerelt (k) karja végül az(y) kötél segélyével a fékrúdazatnak (23) karjához van kapcsolva. Specziális szerkezetek a fékezésnek hatóerejét automatikusan a kocsitehernek megfelelően engedik szabályozni. E czélból az (s) orsónak villája két csuklós (32) és (30) részből áll; a (32) rész a (v) emelőt fogja ; körül s (31) görgőben végződik, mely a I (v) emelő hosszában való beállítását ki'mynyíti meg. A (30) rész a (33) orrban végződik, melynek megfelelő nyílásába a másik végén a kocsivázra (35)-nél foglalt (34) kötél kapcsolódik. Ez a kötél a (36) görgőn és a (37) orsón megy át, mely utóbbi a (39 40) csuklós rendszer (38) karjának végére van szerelve; ez a csuklós rendszer a kocsivázon (41)-nél függ és (42)-nél a tengelyre alkalmazott fix ponthoz van foglalva. Ha a (41) és (42) pontok között a távolság a teher hatása alatt változik, a (34) kötél, melynek (35)-nél fix pontja van, többé - kevésbbé fölhúzatik vagy lejebb ereszkedik és a (30) villarészt a (v) kar hosszában emeli vagy lejjebb engedi cly módon, hogy a kocsi minden egyes terhelésének a kocsiváz sülyedésének megfelelően a (30) villának a (v) rúd hosszában más és más helyzet felel meg és a fékrúdazatra a (q) kötél által meghatározott mértékű kisebb vagy nagyobb hatás fog kifejtetni. Ezt az önműködő szabályozó rendszert a (34) kötélnek a kocsi oldalaira való helyezése által kézzel működtethető rendszerrel lehet helyettesíteni; ez a kötél egy kis dobon gördül le és végén mozgatható ellensúlyt hord, mely egy beosztás előtt jár föl, le, mely beosztáson a kocsi által hordott terhek volnának regisztrálva. A leírt fék nélkülözi az eddig használatban lévő fékek következő hátrányait: 1. lehetetlen volt eddig a terhelés 75%nak megfelelő fékező hatást a kerekek beékelődésének káros következménye nélkül elérni, a mikor a sín tapadása gyönge és a sebesség le van szállítva; 2. lehetetlen volt eddig az üres, vagy különféle súlyú árúkkal megterhelt kocsikat a nélkül fékezni, hogy például az üres kocsikat nagyon erősen, és a megterhelt kocsikat elégtelenül ne fékeztük volna; 3. lehetetlen volt nagy sebességeknél a fékek nyomását növelni, daczára annak, hogy a fékek a súrlódási coeffioiense nagyon gyönge volt, míg a nyomás a hengerben ugyanaz maradt. Természetesen a találmány lényegének érintés3 nélkül annak többféle foganatosítása lehet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Javítások vasúti fékeken, jellemezve a tengelyre ékelt (3) kapcsoló hüvelynek (4) dörzsfölületével kapcsolatba hozható (n) kapcsoló orsó által, mely a fékrúdazatot a (q) kötél közvetítésével működteti, a működtető dugattyúval (f) villa által lévén összeköttetésben, a fővezetékben előidézett közönséges nyomáscsökkenés alkalmával csakis ezen (4) dörzsfölülettel jön kapcsolatba, mi a közönséges fékezésnek felel meg, jellemezve továbbá a (3) kapcsoló hüvelylyel a czentrifugális erő hatása alatt változó mértékben önműködően a forgássebesség által kapcsolatba hozott (7) orsóra szerelt második (5) dörzsfölület által, mellyel az, (n) kapcsoló orsó csak nagyobb nyomáscsökkentésre hozatik az (f) villa által érintkezésbe, mely esetben azonban a kerekek beékelődése az által kerültetik el, hogy a fékezés folytán a tengely forgási sebessége csökken, oly czélból, hogy a fékezést állandóan a kezelő kívánságának megfelelően szabályozni és a fékezés hatóerejét nagy arányban növelni lehessen a nélkül, hogy a kerekeknek beékelése következhetnék be, akármik legyenek is a tapadó erő és más föltehető körülmények. 2. Az 1. pontban igényelt javítások foganatosítási alakja, jellemezve a tengelyen laza (n) orsó, a tengelyre ékelt
