27743. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés vasúti vonatok elektromos világítására
- 2 -sodronyból készül, míg a (p2) tekercselés ; vékony, szigetelt sodrony számos tekerületéből áll. A -a (Ul, U2, U3, U4) átkapcsolok a föltüntetett alakkal bíró (ul, u2, u3, u4) kontaktuslamellákkal és (u7, 118) kontaktus- i rugókkal bírnak, melyek közül az ugyan i azon jellel megjelöltek egymásnak megfelelnek. A fejlesztőkocsi (Ul) átkapcsolója a többi átkapcsolóknái alkalmazott koDtaktuslamellákon kívül még egy (u5) kontaktuslamellával is bír, mely arra szolgál, hogy a (P) regulátor (pl) tekercselésének egyik végét közvetlenül az (la) töltővezetékkel kösse össze, ha a világítást beszüntettük. Az (U4-) átkapcsoló egy (u6) kontaktusgyűrüvel és (u9) kontaktusrúgóval is bír. Ezen átkapcsoló a vonat utolsó kocsijában nyer elhelyezést, mely kocsi miután gyakrabban lekapcsoltatik és ez esetben a géppel nem áll kapcsolatban, két (G4, G5) teleppel van fölszerelve. Az összes átkapcsolóknái az (u3) kontaktuslamellák az (la) töltővezetékkel, az (u2) lamellák az (Ib) világítási vezetékkel, az (u4) lamellák a lámpákkal és az (ul) lamellák a telepekkel vannak összekötve. Az átkapcsoló mechanikus kivitele olyan, hogy az (u7, u8, illetve u9) kontaktusrugók egymástól szigetelve vannak egy tengelyen megerősítve. A tengelyek mindegyike egy tokban van ágyazva, melynek zárófödelei egy helyen áttöréssel bírnak. A tengelyen a zárófödél alatt egy tárcsa van rögzítve, melynek egyik fele vörös és másik fele fehér színezéssel bír; a tengelyek továbbá csappanó- és zárószerkezetekkel vaunak ellátva, mi mellett előbbiek a tengelyeknek 90—90°-al való forgását biztosítják, míg utóbbiak a tengelyek visszafelé való forgását akadályozzák meg. Miután a vonat összeállíttatott, az (Ul, U2, U3, U4) átkapcsolóknak oly helyzetben kell lenniük, hogy az egymásra következő kocsikban az elzárófödelek nyílásainál fölváltva egy vörös és egy fehér mező legyen látható, hogy az (u8) kontaktusrugók ellentétes helyzete kitűnjön. telep mtíícödési módja bekapcsolt lámpáknál. Az (Ul, U2, U3, U4) átkapcsolóknak az l. ábrában föltüntetett helyzete a világítás helyz ítének felel meg. Ezen helyzetben az (u7) kontaktusrugók az (u2) kontaktuslamellákat az (u4) lamellákkal kötik össze; az egyes kocsikban elrendezett izzólámpák tehát az (Ib) elosztóvezetékhez vannak kapcsolva. Az (Ul, U3) átkapcsolok (u8) kontaktusrugója, valamint az (U4) átkapcsoló (u9) kontaktusrúgója a (Gl, G3, G5) telepeket az (la) töltővezetékbe, míg az (U2, U4) átkapcsolok (u8) kontaktusrúgója a (G2, Gi) telepeket az (Ib) világítási vezetékbe kapcsolja. E helyen megjegyzendő, hogy az esetben, ha a vonatvezető a lámpákat kikapcsolja és este ismét bekapcsolja, akkor az ellenkező eset áll be. A vonat megállásánál a kontaktusszerkezet az (la) vezetéket az (Ib) vezetékkel összeköti; ezen üzemperiodus alkalmával tehát az összes (Gl, G2, G3, G4, G5) telepek a (gl, g2, g3, g4) izzólámpák részére való áramleadáshoz hozzájárulnak. Induló vonatnál, azaz, ha utóbbi egy bizonyos minimális sebbességet túllép, a dynamógép a telepekkel és lámpákkal kapcsoltatik, mi mellett az áramelosztás a 3. ábra értelmében történik. A dynamógép által szállítottt áram, a dynamógép gerjesztő áramától eltekintve, három részáramra oszlik, melyek közül az egyik (i) részáram a (P) regulátor (pl) tekercselésén és az állandó (Sm) ellenálláson át az (Ib) világítási vezetékbe, a második (il) részáram az (Sl) és (sin) ellenállásokon át szintén az (Ib) vezetékbe, míg a harmadik (i2) részáram az (Sn) ellenálláson át az (la) vezetékbe halad. Ha már most a vonat összes izzólámpáinak táplálására szükséges áramerősség (J)-vel egyenlő, akkor világos, hogy az izzólámpák (Eg) feszültsége gyakorlatilag állandó marad, ha az (Ib) és (II) vezetékekbe kapcsolt telepek által leadott részáram tJ —- Ci1 i) kicsi, azaz, ha a szabályozásra alkalmazott telepek gyengén vannak igénybe \éve.
