27460. lajstromszámú szabadalom • Durranó jelzőkészülék vasutak számára

- 5 kör az állomáson lévő csöngetyűs készüléket hozza működésbe. A (63) kontaktus zárása csak röviden tartó csöngést okoz, míg a (64) kontaktus zárása hosszabb ideig tart, mely csak akkor szűnik meg, ha a készülék összes mozgó részei eredeti állásukba visszatértek. A (67) kontaktus által okozott csöngés addig tart, míg az elhasznált durrantyúk megúj itatnak, kivéve azt az esetet, ha abban az időben egy másik vonat fölötte áthalad. Ezen esetben az említett második (68) kontaktus következr tében a csöngetyűs készülék csöngése megszakad, mihelyt az (5) emeltyű eltolódik, úgy hogy az által a (63) és (64) kontaktus által adott jelzések tisztán hallhatókká válnak. A csöngetyűs készülék csak akkor lép ismét működésbe, ha az emeltyű rendes állásába visszatért. Ily módon tehát a három különböző jelzés számára csak egyetlen egy csöngetyűs készülékre és egyetlen egy áramkörre van szükségünk, a nélkül, hogy a jelzések eltévesztésétől félni kellene. Oly esetekben, a hol korlátolt számú durranó jelzésekre van szükség, ott a tulajdonképeni durrantó készülék az által egyszerűsíthető, hogy a gyutacsokat vivő (1) végtelen láncz helyett egy csillagalakú korongot, melynek karjain a durrantyúk nyugszanak, használnak. A tárcsa és kalapács mozgatására szolgáló többi készülék az előbbi kivitelnek felel meg. A durrantyús készülék ezen esetben (9. és 10. ábra) egy vízszintes (3) korongból áll, melynek sugárirányú karjain kettős vagy hármas csoportokban vannak a durrantyúk elrendezve. Ezen korong tengelyén zárókilinccsel ellátott emeltyű ül, melynek rendeltetése a tárcsa fölületén lévő bütyöksorra hatni. Az (5) emeltyű végén a (73) rúd van csuklósan elrendezve, mely egy másik (11) rúddal van kapcsolatban. Utóbbi a (12) csapágyon nyugszik és egy a (15) kalapács (14) emeltyűjére ható zárókilinccsel van ellátva. A (11) rúd a (8) rűd útján a durrantyús készüléket működtető készülékkel van kapcsolatban. A kalapács útját egy (70) iitközj, az- (5) emeltyűjét pedig egy (74) záróbütyök, a mely a (73) rúd meghosszabbítására van erősítve, határolja, olyképen, hogy az utóbb említett rúd a (8) rúd eltolódásánál a (3) korong egyik (7) ütközőjébe kapaszkodik és ennek következtében a tárcsa csak két durrantyú csoportnak megfelelő körívvel forgatható el. A saját súlyánál fogva leeső (15) kalapács ütőpeczkeivel a (3) korong által a (16) alátétre vezetett durrantyúkra üt és ezeket elsüti. Hogy az elhasznált gyutacsokat újakkal helyettesítsük, elegendő a (3) korongot kézzel elforgatni és pedig azért, mert a kalapács ütőpeczkei a készülék nyugalmi helyzetében egy a (74) záróbütyökre alkalmazott (72) ék néhány milliméterrel a durrantyúk fölött fogva tartja. Ebből világosan látható, hogy a (6) rúd visszahúzása esetében a (72) ék a kalapácsot már nem támasztja alá. Ezen kiviteli módnál is az előbb leírt berendezésnél használt elektromos készülékek alkalmazhatók. Azonkívül ajánlatos, hogy azon esetekben, a midőn a durrantyúknak csak kis részére van szükség, a féknek a 11. és 12. ábrákon bemutatott alakja alkalmaztassék, mely természetesen az előbb leírt továbbító láncczal ellátott kiviteli alaknál is alkalmazható. Ezen kiviteli mód lényege, hogy a (23) dugattyú (24) hengerével kapcsolatos (25) üstöt egy a (23) dugattyú testében kifúrt üsttel helyettesítjük. A rajzban ezen üst is a (25) jelzéssel bír, mert működése olyan, mint az előbbié. Ezen új (25) üst tehát egy a dugattyú testéből kivájt üreg, melynek alján lefelé nyíló szelep van; utóbbiban egy kis a (33) drótszövettel borított (32) nyílás van. Valamint az előbbi kiviteli alaknál, ép úgy itt is, egy három nyílású csap használandó, a melyhez manométert és légszivattyút erősítünk. Szükséges, hogy a szelepet mindig folyadék borítsa. Minden egyéb a durrantó készülék működtetésére szolgáló készülék, hasonló a külön kamránál alkalmazott kiviteli alakhoz. Ezen új dugattyú ép úgy a (20) pc-