27185. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fatárgyaknak önműködő, folytonos és szabályozható impregnálására

tetszőleges anyagból, pl. vasból, fából, falazásból, vas-beton szerkezetből stb. készülhet, a mikor is annak csak azon tulajdonsággal kell bírnia, hogy a fürdőfolyadékot soha át ne engedje és a fürdőfolyadék által meg ne támadtassék. Az (E) tartály fürdőfolyadékának a fatárgyak által való erélyesebb fölszívódása czéljából való lehűtésére a tartály fenekében és oldalfalaiban csővezetékeket rendezünk el, melyekben folytonosan hideg levegőt keringtetünk. A tartályból a talpfák által fogyasztott fürdőfolyadékot egy külön ezen czélra szolgáló rezervoárral összekötött vascső pótolja. Ezen vascső önműködően szolgáltatja a szükséges folyadékmennyiséget egy a hideg fürdő által befolyásolt úszó és kar segélyével működtetett csap révén. Az (e) talpfákat a (b) kocsikon (1. ábra) szállítjuk a berendezésbe, ezután a (d) emelőszerkezettel megemeljük és az (L) síneken gördülő ilrös (F) hengerekre (2. ábra) két (Gr) kengyel segélyével függesztjük föl. A kengyelek mindegyik szára az öntött vasból készült (H) súllyal van ellátva, mely a kengyelszárakon eltolható és a talpfát megterheli, hogy ez a fürdőfolyadékokban alámerüljön. A (H) súlyok kicserélhetők, hogy ezeket a fürdőfolyadékok fajsúlya és a fatárgyak sűrűsége szerint lehessen változtatni. Az ürös (F) henger, mindkét végén, a kovácsolt vasból készült (o) csapokat hordja, melyek fölhevített állapotban vannak a hengerbe behajtva. Mindegyik csap egy-egy laza (I) görgőt hord, mely eltolódás ellenében két rögzített gyűrű között vau elrendezve. A görgők egymás felé fordított oldalukon nyomkoszorúval vannak ellátva és a fürdők előtt az (L) sineken (1. és 3. ábrák) a fürdők után pedig az (Ll) sineken és a fürdőtartályok föiött ezeknek hosszszélein vagy külön e czélra elrendezett sineken fútnak. Az (e) talpfákat hordó hengereket kézzel vagy mechanikusan toljuk az (A) állványhoz, melynél azoknak (0) csapjait az (M) végnélküli Gall-féle lánczokon elrendezett (N) horgok megragadják és előbb vízszintes irányban tovamenesztik. Ezen vízszintes mozgás végén az ürös hengerek az (N) horgokból kiesnek és a (Q) végnélküli lánczokon (3. ábra) elrendezett (P) horgok által fogatnak föl, melyek az ürös hengert a talpfával együtt rézsútosan lefelé a (D) tartály széléig vezetik. A talpfának ezen tartályba való bevezetése czéljából előbb az (R) födélrészt a telt vonalakkal föltüntetett állásból a szakadozott vonalakkal föltüntetett állásba kell meneszteni. Ezen czélból az (R) födél rész az (u) toldattal van ellátva, mely az (S) végnélküli lánczon elrendezett (T) menesztő pályájába nyúlik. Az (R) födélrésznek visszamozgatására a födélrészen egy második hosszabb (ul) toldat is van elrendezve, mellyel az (S) végnélküli láncz (T) menesztője érintkezik, midőn fölső állásában halad és ekként az (R) födélrészt ide-oda mozgatja. Hogy az (R) födélrész alátámasztó fölületét és ez által a súrlódást is csökkentsük, ezen födélrész fölfekvő szélein görgőkkel van ellátva, mi által mozgathatósága tetemesen megkönnyíttetik. A talpfáknak a meleg fürdőben való mozgatására két (V) végnélküli láncz (1. ábra) szolgál, melyek egymással párhuzamosan vannak elrendezve, a (B, Bl, B2) állványokon ágyazott lánczkerekek köré futnak és a rajzban föl nem tüntetett hajtószerkezet segélyével hajtatnak. Ezen végnélküli lánczok egymástól egyenlő távolságokban elrendezett (Z) horgokat hordanak, melyek a lánczszemeket egymással összekötő csapok körül lazán foroghatnak. Mindegyik végnélküli láncz a berendezés egész hosszára terjed ki, a rézsútosan elrendezett (Q) végnélküli lánczok alsó végétől a berendezés másik végéig, mivel a talpfákat úgy a meleg, mint a hideg fürdőbe is kell szállítania. Mihelyt a (Z) horgok a berendezés bevezető végén elrendezett, a (V) végnélküli lánczokat vezető lánczkerekekhez érnek, oly állást foglalnak el, hogy az (F) henger (0) csapjai közvetlen a meleg