26962. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz

- 8 -dító állása más, tehát a váltók, melyek eddig az átváltott helyzetet foglalták el, ismét a szabványos állásba térnek vissza. A (11) henger (86) alkotóján a kontaktusrészek úgy vannak elrendezve, hogy a (6) elektromágnes áramköre a (39) és (41) kefék között létesül, föltéve, hogy az (52. 53, 55 és 56) kefékhez vezető vezetékek nincsenek megszakítva, vagyis föltéve, hogy a (23) és (24) váltók szabványos állásukba tértek vissza és hogy a szabványos állásba való visszatérést visszajelentő áramkör a váltókban tényleg záródik. Mihelyt ez utóbbi föltételnek elég van téve, a (6) elektromágnes gerjed, a (9) retesz siilyed és lehetővé teszi a (28) peezek elhaladását, vagyis az (1) emelőt a 7. ábrán látható helyzetből a 3. ábrán föltüntetett szabványos állásba hozhatjuk. Mikor az emelő ezt a mozgását végzi, a (10) áramfordítót ugyancsak elforgatja, a (12) henger az összes rugókat elszigeteli egymástól és ez azt idézi elő, hogy a váltók egyes átállító áramkörei egymástól függetlenekké válnak, Megjegyzendő, hogy a jelzőtábla működtetése után a (22) rudat szabványos állásába kell visszavinni, a mi elégséges ahhoz, hogy az emelőket, melyeket eddig a (22) rúd elreteszelt, szabaddá tegyük. A föntebbiekben oly emelő elrendezését és működési módját ismertettük, mely egy előre meghatározott menetirány beállítására szolgál, vagyis oly vonat közlekedését engedi meg, melynek egy bizonyos úton és bizonyos irányban kell haladnia. Az alábbiakban már most bemutatjuk, hogyan l^het minden egyes emelő segélyével az állítóberendezést emelői számának minimálissá tétele mellett két ellenkező menetirány beállítására alkalmassá tenni, vagyis egy emelő segélyével ugyanazon vonalon a vonatot két ellenkező irány felé mozgósítani. Térjünk vissza az előbbi (2. ábrán föltüntetett) példára és tegyük föl, hogy az (1) emelő segélyével nemcsak a (68) vágányról a (88) vágányra átmenő vonatot, hanem az ellenkező irányban a (88) vágányról a (68) vágányra menő vonatot is akarjuk indítani. A (88) vágány mellett ekkor szükségszerűen a (20) jelzővel azonos jelzőt kell elrendeznünk. Ezt a második jelzőt a (18) segédfogantyúval működtetjük, melyet ez esetben jobbfelé is kitéríthetővé kell tennünk, mikor az oly helyzetbe juthat, mely a 2. ábrán vonalkázottan föltűntetett helyzettel szimmetrikus volna. Ebben az állásban az átvivő áram a (-)- 42) kefétől és (43) kefétől a második jelzőhöz folyhatna. A (11) kombinátor a jelző állását visszajelentő áramot a (60) és (61) kefék és az ezekkel érintkező alkalmas kontaktusdarab segélyévol vezetné tovább, mely kontaktusdarab a (85) alkotón foglal helyet, úgy hogy a (6) elektromágnesnek az (1) emelőnek a 6. ábrán látható helyzetből a 7. ábrán látható helyzetbe vitelére szükséges gerjesztése csakis akkor történhetik meg, mikor nem csak a (20) jelző, hanem a másik jelző tiltó állását is visszajelentette a berendezés. Az előzők szerint töltételeztük, hogy az (1) emelőt csak akkor válthatjuk át, mikor a központban lévő jelzőtáblán a (22) rúd szabaddá vált. Bizonyos meglehetősen gyakran előforduló esetekben azonban a menetirányt csak akkor szabad beállítani, ha bizonyos föltételek teljesítve vannak, sőt gyakran csak akkor, ha több ilyen föltétel egyidejűleg van teljesítve. Ez esetben a 8. ábrán látható elrendezést alkalmazzuk, melynél az (1) emelőt a 3. ábrán látható helyzetből a 4. ábrán látható helyzetbe csak akkor vihetjük át, ha egy bizonyos előre meghatározott föltételnek eleget tettünk. Hogy ez a föltétel teljesítve van-e, az akkor tűnik ki, mikor az (1) emelő egy bizonyos középállást (8. ábra) foglal el, mely álláson az emelő akkor, mikor a föltétel teljesítve nincs, át nem haladhat, amenynyiben az átállító áramköröket nem befolyásolja. Az adott esetben a föntebb jelzett czélt akként érjük el, hogy a (28) peczket a retesszel párhuzamosan vágjuk el, mikor a peezek a retesz fölött csak akkor haladhat el, ha a (6) elektromágnes gerjesztve van.