26962. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz

— 9 — A (11) henger (82) alkotóján ezenkívül egy oly kontaktus van elrendezve, mely a (39) kefe és az (51) megszakítóval összekötött (66) rúgó között kapcsolatot létesít, mely (51) megszakító az áramkört csak akkor kapcsolja össze a negatív sarkkal, mikor a megszakító zárva van. Ha ez a föltétel teljesítve van, akkor a (6) elektromágnes gerjed, tehát az (1) emelő a 4. ábrán látható helyzetbe juthat, mely helyzet az egyetlen, a melyben az emelő a váltókat működtetheti. Ha ennek a föltételnek nem tettünk eleget, akkor az (1) emelő szabványos állásában marad. Az (51) megszakítót vagy az állomásfőnök kezeli vagy önműködően valamely forgókar vagy állítóemelő által működtethető. Világos, hogy több hasonló megszakító, melyek a (66) rúgó felé vezető vezetékbe lánczolatosan vannak kapcsolva és melyek mindegyike egy bizonyos föltételt jelképez, az áramkör zárását ugyanannyi föltételtől teszi függővé, úgy hogy az áramkört csakis akkor zárhatjuk, ha az összes föltételeknek eleget tettünk. A fönt leírt berendezés egymagában csupán csak egy bizonyos menetirány beállítását engedné meg, mely menetirány beállítására az állítóműben egy külön állítóemelő van elrendezve. Hogy már most mindazokat a menetirányokat beállíthassuk, melyek a központosított váltókkal bíró területen át egyáltalában létesíthetők, az állítóműben annyi állítóemelőt kellene elrendezni, a hány menetirány lehetséges az állomás területén, mikor is két ugyanazon a vágányúton ellenkező irányban haladó vonat menetirányát egynek számítjuk. Ezen különböző menetirányok között rendszerint van egy bizonyos számú menetirány, melyek a rendes szolgálat lebonyolítására nem szolgálnak és melyeket soha vagy csak kivételes esetekben (balesetek,összeütközések stb. alkalmával) használunk. Hogy az állítóberendezést lehetőleg egyszerűsítsük és hogy az állítóberendezés méreteit, valamint költségeit lehetőleg csökkentsük, ajánlatos, ha a kivételesen használt menetirányok beállítására nem alkalmazunk külön emelőket és a leírt elrendezésekkel egy oly berendezést kötünk össze, mely valamely tetszőleges menetirány beállítását az által teszi lehetővé, hogy azokat a berendezéseket (váltókat, jelzőket stb.), melyek a zárótáblázatban kitevővel vannak jelölve, egyenként és egymás után működtetjük. Ez a berendezés a (49) vezetékekből (2. ábra) áll, melyek az állító áramkörből minden egyes váltóhoz vagy jelzőhöz elágaznak. Egy-egy ily vezetékben egy (19) dugasz lehet elrendezve, melynek mindkét peczke egy hajlékony drót segélyével az áramfejlesztő vagy akkumulátor pozitiv és negatív sarkával van összekötve. Ha ezt a dugaszt vagy valamely más hasonló kontaktust valamelyik váltó (49) vezetékébe behelyezzük, annak megfelelően, hogy a behelyezés hogyan történt, a váltóállító vezetékén negatív vagy pozitiv áram fog átfolyni, mely a váltót az átváltott vagy a szabványos helyzetbe viszi. Egy bizonyos számú váltónak egymásután történő ily működtetése által egy meghatározott menetirányt állítunk be. Ha már most ezt a menetirányt szabaddá akarjuk tenni, a (19) dugaszt a bejárati jelző (49) áramvezetékébe dugjuk, úgy hogy a jelző átállító áramköre záródik és így a jelző szabadra áll és addig tartatik ebben az állásban, mig a dugasz bedugva marad. Ha azután a beállított menetirányt föl akarjuk oszlatni, mindenekelőtt a jelző áramvezetékéből húzzuk ki a dugaszt, vagyis a jelző áátllító áramkörét megszakítjuk, a mi a jelző tilosra állását idézi elő. Erre a dugaszt ellenkező módon mint előbb a váltók áramvezetékeibe dugjuk oly czélból, hogy a váltókat szabványos állásukba hozzuk vissza. Ezt a berendezést, melyet csak kivételesen alkalmazunk, ólomzár alatt tartjuk, a minthogy alkalmazása bizonyos elővigyázati rendszabályokkal jár. A leírt kiviteli alaknál az elektromosság nemcsak arra szolgál, hogy a váltók és jelzők állását a visszajelentő áramkörök útján ellenőrizze, hanem arra is, hogy az átvivő vezetékek útján egyidejűleg a vezérműve-